Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946
útján is -, erkölcsi fortély. De mit tudhatott erről a francia polgár? A magyar békeküldöttségnek mindenesetre módjában lett volna a különös szereposztást megcáfolni, mégsem tette. Nem helyesbített akkor sem, amikor Masaryk bizonyítható valótlanságot mondott, pl. azzal az állításával, hogy a szlovákok és csehek tízezreit űzték el a magyar megszállók. Holott a kiutasítottak száma nem érte el az ötezret, 81 000 cseh és szlovák önként távozott ingóságaival együtt a megszállás előtti hetekben (lásd az első fejezetet). A nagysurányi sortűz részleteiről a közvélemény nem sokat tudott meg, ezt használta ki Jan Masaryk, amikor átfogalmazta a tényeket, hogy a magyar kisebbség kitoloncolására érveket kovácsoljon. 4 9 A magyar külügyminiszter beszédét a csehszlovák hazai sajtó határozottan visszautasította: „Gyöngyösi szavainak az lett a következménye, hogy Magyarország iránt a rokonszenv megcsappant az eddigi pártfogók köreiben is. Masaryk beszédét viszont úgy a közvélemény, mint a konferencia a sértegetésekre adott válasz mintaképének tekintette azért, mert Magyarország nem tisztelte a győztes Csehszlovákiát." 5 0 A fölényeskedést a Čas így folytatja: „Masaryk tárgyilagosan és meggyőzően bebizonyította, hogy az új Magyarország még éppenséggel nem olyan ország, amilyennek mutatni szeretné magát, mert politikáját ma is az örökös magyar feudalizmus fertőzi. Minden áron ki szeretné magyarázni az elmúlt évek politikáját, megnyerni a világ kegyeit, hogy a mártír szerepét eljátszhassa. Ezt a kettős játékot azonban könnyű leleplezni, könnyű rábizonyítani a revizionista törekvéseket, azt, hogy jelenlegi politikája egyszerű másolata a réginek, az 1918-tól 1938-ig terjedő időszaknak, mint azt bevezető beszédében Masaryk is hangsúlyozta... A francia lapok sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a csehszlovák álláspontnak, mint a magyar érvelésnek. A France-Tireur Masaryk miniszter határozott föllépéséről ír, hangsúlyozva, hogy Masaryk rögtön tiltakozott Gyöngyösi hallatlan beszéde ellen, és elítélte a ma208
