Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946

Járás Az összlakosságból szavazott %-ban 17. Korpona 49,4 18. Léva 53,4 19. Rimaszombat 54,0 20. Nagymihály 55,7 A járások felsorolásának sorrendjét a hiányzó szavazatok menynyisége határozza meg, a leadott szavazatok részben az áttelepülteket, részben a reszlovakizáltakat, részben a régi helyi szlovák lakosságot jelentik. A hiányzók a nem reszlovakizált magyarok, abszolút számban kereken 350 000, az akkor még Csehországban tartózkodó deportáltakkal együtt közel 400 000. Határozottan ellenállt a reszlovakizációs nyomásnak a dunaszerdahelyi járás, utána a komáromi és a párkányi járás következik. Ezeken a területeken csak az áttelepültek és a kevés számú reszlovakizált szavazott. „Nem" szavazat alig volt, a párkányi járásban pl. egyetlen egy sem, ezért a járás megkapta a „Hazafias járás" címet. A magyar nemzetiségű (nem reszlovakizált) lakosság száma egész Csehszlovákiában 1950-re 369 505-re csökkent,

4

1 vagyis az 1950. évi népszámlálás alkalmával további 30 000 magyar „reszlovakizált", holott erre akkor már nem kényszerítette semmiféle nyomás. A háború utáni demográfiai irodalom, ill. féltudományos propaganda a magyar kisebbség háború alatti nagyméretű pusztulását bizonygatta, hogy a magyarok tényleges száma ezzel is csökkenthető legyen. Azonban más eredményt mutat az 1946-os összállami összeírás, amelynek eredményét csak hivatalos használatra adták ki 1951-ben. A könyv 1970-ben lett hozzáférhető a nagyközönség számára.

4

2 Az összeírás magyar vonatkozású lényege az, hogy kimutatja a magyarlakta járások lakosságának növekedését, illetőleg csökkenését 1930. december 2-a (népszámlálás) és 1946. október 4-e között: 201