Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946
sában, a családtagok számának megállapításában, vagy személyes jegyzőkönyvekkel, amiket olyan polgárok írtak alá, akik ismerték a helyi viszonyokat... A nemzetiség kritériuma az anyanyelv vagy a „származás" volt 1 5 - írta a pozsonyi Zprávy 1946. augusztus l-jén. Mint tájékozódó művelet a „helyi viszonyokat ismerő polgárok" bemondása némi előítélettel elfogadható lenne, de nyilván névanalízist folytattak, amire a „származás" szó utal, nem beszélve a nyilatkozó polgárok kétes jogosultságáról arra, hogy mások nemzetiségét származású becslés alapján meghatározzák. Ha csak célszerű politikai eszköz taktikai bevezetéséről lett volna szó, szemet lehetne hunyni, mint történelmi különlegesség fölött. Azonban más is történt. A pillanatnyi fegyverkovácsolásból néhány évtized múlva átfogó nacionalista érv lett, mert a nyilván valótlan adatot tudományként vette át a szakirodalom. Dr. Dániel Okáli félmillió magyarországi szlovákjából „tudományos" statisztikai adat lett, külföldön is elterjedt, és a legtöbb hazai történész tudományos adatként kezeli. (Azon senki sem csodálkozik, hogy miként írhatott össze néhány személy hetek alatt 25 magyarországi járásban egy szétszórtan élő félmilliós társadalmat). A különös statisztikai számmal a háború utáni években a magyar sajtó is foglalkozott. Az Új Otthon munkatársa megkérdezte Hinora Sándor áttelepítési kormánybiztost: „Lehetségesnek tartja-e osztályvezető úr, hogy a Magyarországon élő szlovákok száma - ahogy a Sloboda írja - 481 946?" A válasz: Statisztikai szempontból nem komoly szám... Vitába bocsátkozni nem szándékozunk, legfeljebb azt kérdezzük, hogy milyen számítás eredményeként jutottak a fenti számhoz?" 1 6 A lakosságcsere későbbi lebonyolítása idején sok vitára adott okot a paritásos hozzájárulásba való beszámíthatóság kérdése. A vegyes bizottság 47. számú véghatározata úgy döntött, hogy mindazok a csehszlovákiai magyarok, akik a pozsonyi magyar meghatalmazott által kiállított fehér lappal rendelkeznek, beszámítandók a csereakcióba akkor is, ha az államközileg szervezett cserén kívül magánkezdeményezésre települ186