Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Illyés Gyula: Bevezető, nem is egy könyvhöz

csupán teljes egyenjogúságot szabott elő, hanem - mintegy a kisebb testvérrel való bánásmód mintájára - fokozott udvariasságot és kedvezést. Ezt Lenin foglalta írásba. A második amint e könyvből is majd látni fogjuk (együtt már a következményeivel) - Benešé. Ez a nemzeti kisebbségek bármily eszközli eltüntetését, vagyis kiirtását fogalmazta meg, fogadtatta el kormányprogramként, sőt iktatta be békeszerződési elv-fejtegetésekbe is. Mintha a történelem legújabb kori menete is a nemzeti kisebbségek léte ellen irányulna. Az iparosítás központosít, városokat duzzaszt, sőt kelt létre, a városok pedig az állam nyelvének - a hivatali nyelvnek - asszimiláló gócai. Nem is nagy tervszerűség kell ahhoz, hogy népnyomorító erők még az összefüggő kisebbségi területeket is szétdarabolják, a gyárak idevágó elhelyezésével, a lakosság áttelepülésének célzatos irányításával. De ez mégsem az a békés asszimiláció, ahogy a szükségszerűség még oly friss-szavú hirdetői magyarázzák. A történelem ismert már ilyenféle elidegenesítéseket, elvándoroltatásokat. A „szükségszerűség" elmúlt, a jogfosztás maradt; s a betokosodott baj mérgez végzetesen az ok felületi eltűnte után is. így hát - nyomon követve a morál tiltakozását - vétek volna bármit csak azért szükségesnek elfogadnunk, mert a történelem hozta. Elfogadták vajon eleink a - pestist? Nem volt-e vajon küzdelem a boszorkány- és eretnekégetés, a vérvád tébolya ellen? Nincs-e világfront az apartheid tünetekkel szemben? Aki ekként, történelmi szükségszerűséget említve, mond le bármily indulatból népe emberi jogairól, nemcsak népés haza-, hanem jövőáruló. Az emberiség Coriolanusa. Váratlan erejű föllépésükkel, majd elharapódzásukkal a 20. századi nacionalizmusok már-már a középkor világjárványaihoz hasonlíthatók; e szellemi járványok leküzdésének dolgában nem átüzenni - akár utcabeli, akár kontinensi - szomszédságba, nyilván legalábbis: mulasztás. A közösségek politikai megtestesülései érzékenyek, ha sajátos ügyeiket a külső beavatkozásnak csak a gondolata zavarhatja. Eszmei határaikat a megváltoztathatatlanság igényével húzzák meg s vélik tartósítani a földön. 17 BíBUOTHECA BUNGARICA Samaria - Swrja - Sam»rin