Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A béke éve - 1945

náriusa visszatérve Pozsonyból, a Szlovák Kommunista Párt kerületi konferenciájáról, 1945. május 22-én a dunaszerdahelyi kommunista párt taggyűlésén kijelentette, hogy a konferenciának nem kommunista, hanem fasiszta jellege volt."

4

4 Ugyanezen a konferencián „Varga diószegi kiküldött magyar sajtót követelt, ami a konferencia többségénél nem talált megértésre."

4

5 „A szónok nem tudott tovább beszélni szlovákul, magyarul kezdett uszító beszédbe, amit a vezetőség beavatkozása ellenére is tovább folytatott."

4

6 „Hasonló szellemben lépett fel Stefik Vince Dunaszerdahelyről: „Magyar nyelven uszító hangú beszédet mondott, olyat, ami nem volt beilleszthető pártunk vonalába. Ezért a konferencia vezetősége megvonta tőle a szót, és kénytelen volt még egyszer rögzíteni a nemzetiségi kérdést, és hangsúlyozni a párt állásfoglalását ehhez a kérdéshez."

4

7 Ezek a beszédek a magyar kommunisták utolsó nyilvános szereplései voltak, így is lényegében már szabályellenesek, mert az SZNT elnöksége már négy nappal előbb, május 18-án rendeletileg kizárta a magyar nemzetiségű személyeket a politikai pártokból, és megtiltotta további felvételüket. Aktív antifasiszta harcosok azonban ekkor még kivételt képeztek, a pártokba fölvehetők voltak.

4

8 A nyári események, elsősorban a potsdami konferencia határozata mit sem változtattak ezen a döntésen, inkább a helyzet megmerevedését jelezte a Megbízottak Testületének 1945. november 9-i határozata, mely szerint az elnökség „ragaszkodik a Nemzeti Front határozatában kifejtett állásponthoz, hogy politikai pártok ne szervezhessenek és ne toborozhassanak tagokat a magyar nemzetiségű polgárok között."

4

9 Amikor a magyar demokraták, kommunisták, antifasiszták felismerték a helyzetet, hogy a magyar etnikum erőszakos felszámolásáról van szó, három út között választhattak: átköltözni Magyarországra (sajnos, a többség így döntött), tiltakozó néma passzivitásba vonulni (így tett Fábry Zoltán és sokan mások), végül a harmadik út: nemzetiséget változtatni és így keresni az együttműködést. (Csalódásokkal teli volt az útja 140