Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974

Majos Ágoston: A CSEMADOK KB képes hetilapja, a HÉT

A levelező tudósítók értekezlete a HÉT 10. évfordulóján elemek a Héten keresztül is igyekeztek érvényt szerezni osztályszempontot nélkülöző polgári tendenciáknak. A CSEMADOK 1968. márciusi határozatának közlése után és a szövetségi államforma kialakításának időszakában vitát indított a Hét a nemzetiségi kérdésről. Olyan cikkeket közölt, melyek a nemzetiségi kérdés megoldhatatlanságaira mutattak rá, helyi és országos jellegű problémákat vetettek fel. A járási és helyi szervezetek rezolúciói elözönlötték a szerkesztőséget, és olyan cikkek jelentek meg, melyek az indulatok felkorbácsolásához vezettek. Különösen elítéljük azt a nyilvános vitát, amely a szlovák és a magyar sajtóban és a Hétben is folyt a nemzetiségi problémákról. Annak ellenére, hogy a Hétben közölt cikkek védekező álláspontra helyezkedtek, mindkét részről szubjektív és tendenciózus írások is megjelentek, s ezek ellentétet szítottak a szlovák, illetve a magyar lakosság soraiban. A jobboldali opportunizmus elleni harc, a párttagok sorában végrehajtott tagkönyvcsere és a társadalmi rend helyreállítása közben okultunk a hibákból, és a Hetet olyan tartalommal igyekeztünk szerkeszteni, mely megalkuvás nélkül a munkásosztály hatalmát, a szocializmus eszméit védi és terjeszti. Erre ösztönöz minket az is, hogy lapunk 1968—69-ben, a legválságosabb időszakban a különféle nyomások és irányzatok ellenére is hű maradt a pártossághoz és szocialista hazafisághoz. Az állami sajtószervek az 1970-es év elején úgy értékelték a Hetet, hogy a lap a káros hatású nemzetiségi cikkek ellenére is egészében véve pozitívan helytállt. Nem csatlakozott az akkori lapok „divatos" vonalához, melyek 1968-ban vulgáris módon lebecsülték a szocializmust építő népünk húszéves vívmányait. Nem csatlakozott a Hét azokhoz sem, akik a tömegkommunikációs eszközöket a CSKP, az államhatalom, az állambiztonság és az ügyészség ellen használták fel. Nem folytatott semmilyen támadást a Szovjetunió és a szocialista országok ellen. Ezt a megállapítást nem azért tesszük, mintha elbizakodottak volnánk, hanem azért, 276