Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974

Ami a munkában és a harcban erőt ad. Lőricz Gyulának, a CSEMADOK országos elnökének felszólalása az alakuló közgyűlésen (Új Szó, 1949. március 12.)

azt, hogy ez talán csak a szlovák nacionalizmusra, csak a szlovák nacionalisták ellen irányult. Nem, ez ránk ugyanúgy vonatkozik! Sőt! Minket főleg, vagy azt is mondhatnám, hogy kizárólag annyiban érint, amennyiben a mi sorainkban megbúvó nacionalizmust, sovinizmust kell likvidálnunk. Mint ahogy a bölcs közmondásban áll: mindenki a saját portája előtt söpörjön. Akad még a mi portánk előtt is söpörnivaló bőven. A már levitézlett feudális, főúri Magyarország nacionalista, elmagyarosító politikája, a Horthy-rezsim revizionista, irredenta fulánkja még mindig ott mérgezi a baráti légkört, annak ellenére, hogy az új, népi demokratikus Magyarországon ez ma már nem talál kedvező visszhangra. Ezen a téren nagy munka vár ránk, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületére, hogy ezeket a vadhajtásokat hazánkban is kiirtsuk. Tudom, hogy nem népszerű, nem a legkedvesebb dolog az önkritika. De a szebb, a boldogabb jövő, a harmonikus együttélés érdekében ezt mégis meg kell tenni. Ezt mégis meg kell tennünk önmagunk felett. Ha a mi portánk teljesen rendben lesz, csak akkor nézhetjük meg, csak akkor bírálhatjuk a szomszédét. Egyelőre sokkal fontosabb megismerni, megszerezni és értékelni a szlovák és a cseh nemzet történelmében, munkájában, irodalmában, művészetében azokat a pozitív jelenségeket, azokat a dolgokat, amelyek a közeledést megkönnyítik, elősegítik, nem pedig akadályozzák. Az apró-cseprő bajok, és sokszor, mi tagadás, a nagy és fájó tünetek, nehézségek mellett is tisztelettel és levett süveggel kell megemlékeznünk a szlovák nemzet hősi eposzáról, az 1944. augusztus 29-i Szlovák Nemzeti Felkelésről. Ez a kis nemzet a legnagyobbak közé emelkedett, amikor fegyvert ragadva fölkelt a túlerőben levő fasiszta megszálló csapatok ellen, s a győzelemig harcolt a Szovjetunió oldalán. Bátor harcával kivívta a demokratikus nemzetek elismerését. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének egyik fő feladata lesz, hogy megszüntesse a magyar és a szlovák nép, valamint az itt élő más nemzetiségek egymástól való egészségtelen elszigeteltségét, különélését. Hogy megteremtse a harmonikus együttélést minden téren — kultúrában, munkában, újjáépítésben, iparban, mezőgazdaságban egyaránt. A múltban például még nehézségekbe ütközött a kétéves terv propagálása a magyar dolgozók között. Ennek ellenére kitüntetett élmunkásokat adtunk; bányászokat, hajógyári munkásokat stb., mert az öntudatos magyar dolgozók nagyon jól látták, hogy a saját hazájukat, a saját jövőjüket építik. Kultúregyesületünkön keresztül most már módunkban lesz a magyar dolgozókat részletesen megismertetni az új ötéves népgazdasági tervvel, hogy ennek megvalósításából még odaadóbban, még lelkesebben vegye ki részét. Most, amikor már állampolgári jogokat, jogbiztonságot kapott a magyarság, még inkább meg lesz győződve arról, hogy saját hazáját építi, saját magának termel, tehát nem lehet számára közömbös, hogyan és mennyit teimel. Meg kell ismerkednünk a népi demokrácia szociális, kulturális vívmányaival, berendezésével. Meg Kell teremteni a legszorosabb együttműködést a szlovák, cseh és más nyelvű dolgozók között, nemcsak a munkapadoknál, nemcsak a szántóföldeken, hanem a kultúra terén is. Ezen a téren fontos küldetés vár a ma megalakuló Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületére. Ezért létre kell hoznunk a vidéki szervezeteket mindazon a helyeken, ahol magyar dolgozók élnek. Ugyanúgy, mint ahogyan a szlovák kultúrszervezetek, népművelési tömegszervezetek vannak rákapcsolva az állami apparátusra, vagyis a Tájékoztatás- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatalra, mert mint kulturális szervezet — tehát nem politikai — szigorúan ide tartozik. Gottwald elvtárs, köztársasági elnökünk szavaival szeretném befejezni beszédemet, 24