Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974
Ág Tibor: Néprajzi gyűjtőmunka
kiegészítik egymást. A nyári szemináriumokon végzett konkrét gyűjtések, a népdalverseny résztvevőinek a gyűjtése, valamint az egyes néprajzi szakbizottságok és csoportok gyűjtése gazdagítja már megalapozott folklóradattárunkat. Az így beérkező anyagokon kívül a CSEMADOK néprajzi szakelőadója is állandó gyűjtőmunkát végez, kutatja és gyűjti népzenei kincseinket, azonkívül sokszor részt vesz a táncszakeelőadóval a népi tánchagyomány felkutatásában is. Az utóbbi eredményeit a CSEMADOK KB Szőttes népművészeti csoportja felhasználja műsorában. A néprajzi szakelőadó egyéni népzenei gyűjtése átlag 4—500 népdallal gazdagítja évente az adattárt. A néprajzgyűjtés különböző lehetőségeinek felhasználása érdekében 1969ben a Tábortűz című gyermeklapban közöltünk egy pályázati felhívást népi kiolvasok és mondókák gyűjtésére. A pályázat eredménye 1456 kiolvasó és mondóka volt. Azóta a néprajzi gyűjtőcsoportok további kiolvasókat és mondókákat küldtek be, úgyhogy ezeknek a száma jelenleg eléri a 3000-et. Folklóradattárunk anyaga egyre szaporodik, ez idáig jelentős mennyiségű anyag gyűlt össze, lejegyzése folyamatban van. III. Feldolgozó és rendszerező munka A feldolgozó és rendszerező munka elég sok időt és energiát vesz igénybe. A magnetofonszalagokon rögzített népzenei anyagnak eddig csak kb. 70 százalékát sikerült lekottázni. A többi folklóranyagnak (mondókák, kiolvasok, rigmusok, szokások) kb. 50 százalékát már kartotekizáltuk. A gyűjtött anyag publikálásával azonban elmaradtunk. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya 1961 óta sorozatosan publikálja a CSEMADOK néptáncgyűjtéseit; ezek között néhány, a tájegységhez tartozó népdal is szerepel. Külön népdalpublikáció a Népművelési Intézet kiadásában 1969-ben jelent meg Csallóközi népdalok címen. Mindezek a kiadványok sokszorosított formában jelentek meg, sajnos nagyon kis példányszámban kerültek a nagyközönség kezébe. A tárgyi kultúra emlékeinek gyűjtésével kapcsolatban már említettük, hogy a CSEMADOK néprajzi kiállítások rendezését és néprajzi emlékszobák létesítését szorgalmazta. Az utóbbi öt évben 15 helyen rendeztek néprajzi kiállítást. Lédecen és Kolonban falumúzeumot létesítettek; anyagukat a mai napig is megtekinthetik az érdeklődők. A legtöbb esetben a néprajz iránt érdeklődő pedagógusok, diákok bevonásával gyűjtötték össze a kiállításra kerülő néprajzi anyagot. 1968-ban a csiffári iskola két tantermében rendezett néprajzi kiállítást a Csuka házaspár az iskola igazgatójának és tantestületének támogatásával. Ugyanebben az évben hasonló kiállítást rendeztek Kéménden; szervezői Spátai Ernőné, Bankházi Károly, Csepregi Ernőné és Kelecsényi Pál voltak. A kiállítás megnyitásán dr. Kósa László, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa is részt vett, aki nemcsak a kiállított anyag gazdagságáról, de elrendezésének módjáról is nagy elismeréssel nyilatkozott. Lédecen 1969-ben nyitották meg a falumúzeumot. Az eddigi néprajzi kiállításokhoz viszonyítva nagy előnyére szolgál az ügynek, hogy a Lédecen összegyűjtött néprajzi anyag állandó helyet kapott. Ennek a máig is létező falumúzeumnak lelkes szervezői, Jókai Mária, Lipcsey Gyula, Dodek Istvánné, Fazekas Mátyás, Budai János, a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság lelkes tagjai voltak. A következő évben a Zobor vidék még egy állandó falumúzeummal gazdagodott; ezt Kolonban a régi iskola épületében rendezték be. A számos néprajzi kiállítás közül ki kell emelnünk a galántai járási néprajzi csoport emlékezetes néprajzi kiállítását, melyet a járási múzeummal szoros együttműködésben rendezett. Ugyancsak említésre méltó a hetényiek néprajzi kiállítása, melyet Dékány György mérnök kezdeményezett. 266
