Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974
Ág Tibor: Néprajzi gyűjtőmunka
Néprajzi gyűjtőmunka Ag Tibor A felszabadulás után különösen nagy jelentősége lett a népi hagyományok megismerésének és feldolgozásának. A népművészeti tömegmozgalom soha nem látott fejlődésnek indult, s napjainkban a népi hagyományok felhasználásának szükségessége egyre érezhetőbbé válik. A CSEMADOK megalakulását követően, amikor szárnyait kezdte bontogatni az öntevékeny művészeti mozgalom, s egymás után alakultak a népi ének- és tánccsoportok, énekkarok és más együttesek, már megmutatkozott a népi hagyományanyag ismeretének hiánya, megismerésének és gyűjtésének szükségessége és fontossága. Fellegi Istvánnak, a CSEMADOK KB akkori főtitkárának biztatására már 1952-ben megkezdődött a hazai népi hagyományokkal való ismerkedés és a népművészeti kincsek gyűjtése. Az első népdalgyűjtés eredményeképpen 1953-ban a CSEMADOK KB Daloskönyv címen 67 népdalt adott közre. A tánchagyományok gyűjtése terén is gazdag motívumanyagra bukkantak a gyűjtők. így amikor 1953-ban megalakult a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a „Népes", már volt mire építeni a műsort. A sajátosan hazai műsor kialakítása egyenesen megkövetelte az itt élő magyarság néprajzi anyagának megismerését és gyűjtését. Az együttes művészi vezetőségéből és néhány lelkes tagból néprajzi gyűjtőcsoport alakult, mely több tájegység jellegzetes táncmotívumait, néhány népszokást és több száz népdalt rögzített, majd ezt műsorában fel is használta. Sajnos a Népes feloszlatása után a népi hagyományok gyűjtése is gazdátlanná vált, s csak néhány lelkes ember — egyéni indíttatású — magánügye maradt. Később, 1957-ben, amikor az Ifjú Szívek (hivatásos vezetőkkel működő amatőr dal- és táncegyüttes) megalakult, megint előtérbe került a gyűjtés jelentősége. A gyűjtött anyag számbeli növekedésével párhuzamosan jelentkezett az anyag rendszerezésének szükségszerűsége. A CSEMADOK ekkor kezdte kiépíteni a kapcsolatait a Szlovák és a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutatóival. A Szlovák Tudományos Akadémián Oskar Elschekkel és Štefan Tóthtal, 1957-ben dr. Szomjas Györggyel, 1958-ban dr. Kiss Lajossal, az MTA Népzenekutató Csoportjának munkatársaival. 1957-ben a bratislavai Népművelési Intézet gondozásában megjelent Ág Tibor és Szíjjártó Jenő népdalgyűjtéséből egy válogatás 100 szlovákiai magyar népdal címen. Néhány évvel később, 1961-ben ugyancsak a Népművelési Intézet kiadásában megjelent az első népitánc-gyűjteményünk Eredeti magyar táncok címen (a sorozatnak 1972-ben már a nyolcadik füzete jelent meg). A művészeti tömegmozgalom fejlődése egyre jobban éreztette a már összegyűjtött hagyományanyag felhasználásának szükségességét. Ez a tény, valamint a magyar 254
