Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974

Quittner János: Népitánc-mozgalom

Szirénfalvi folklórcsoport — Karikázó és csárdás jai járásban stb. E rövid két év alatt olyan kimagasló koreográfiák születtek, mint pl. Kvocsák József Sárdózása, Takács András Verbunkosa stb., amelyek sok éven át útmutatói voltak a helyes koreográfiai felfogásnak. A csehszlovákiai magyar táncmozgalom első kimagasló népművészeti rendezvénye 1956-ban volt, a losonci népművészeti találkozó, amelyen már szép számban vettek részt legjobb népművészeti együtteseink és élvonalbeli tánccsoportjaink. És ami a legnagyobb eredmény volt, hogy ezúttal már válogatni lehetett. A találkozó sikere a népművészeti munka további kibontakozását és táncmozgalmunk fellendülését eredményezte. Talán ezt az eredményt tekinthetjük határkőnek, amikor a mennyiségi fejlődés mellett már megmutatkozott a minőségi fejlődés is. Ebben az időben együtteseink és tánccsoportjaink műsorán jobb és rosszabb néptáncfeldolgozások szerepeltek. 1958—59-ben kevés olyan együttes működött, amelynek műsorában a mindennapi életből vett témákat feldolgozó táncjelenetekkel, vagy nagyobb lélegzetű népitánc-koreográfiákkal találkozhattunk volna. A kimagaslók közé sorolhatjuk a Csallóközi Népi Együttest, amelynek műsorán már olyan kompozíciók szerepeltek, mint Horváth-Sztriezsenyec Rezső Szálkái mulatsága., Regrutabúcsúztatóia, Csárdás-szxit'yt, Béke-barátság című táncjátéka. Itt említhetjük meg még a zselizi tánccsoport Szlovák—magyar barátság és a deáki tánccsoport Aratási koszorú című kompozícióit. Ezeknek az együtteseknek munkája ebben az időben már eredményesnek mondható, mivel egész szép sikereket értek el a népi hagyományok feltárásában, feldolgozásában. Élvonalbeli együtteseink már rendszeres munkát folytattak, és a tánccsoportokban rendszeresen dolgozó CSEMADOK-tagok száma meghaladta a kétezret. Ezt a kétezer fiatalt már kulturáltan, bizonyos fokú művészi igényességgel próbálták nevelni. Emellett a csoportok nagy része még csak alkalomszerűen működött. Ennek természetesen megvoltak az objektív és szubjektív okai. 153