Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974

Gőgh László: A CSEMADOK szervezeti életének fejlődése a megalakulástól napjainkig

Évzáró taggyűlés Buzicában (Buzitán) 1961-ben lósítását. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a méreteiben megnövekedett szervezési és kulturális feladatok közepette bonyolultabbá vált az irányítás. A közgyűlés előtt általános tagtoborzási kampány indult a helyi szervezetekben, s egyúttal külön felkértük a közgyűlés küldötteit, hogy a közgyűlés liszteletére személyenként 10 új tagot nyerjenek meg. Az akció sikerrel járt, a CSEMADOK-tagok száma csaknem 10 000-rel gyarapodott, és az év végéig elérte a 45 000-et. A közgyűlés küldöttei közül 10 új tag helyett például Zelinka József 79, Valcsó Gyula 38, Karkusz Jánosné 37, Kósa Margit 30, Klajban Erzsébet 37, Sándor János 26, Tóth Sándor 25, Egri László és Czíria Sándor 21 tagot szerzett. A szervezeti élet és az irányítás megjavítása érdekében központi iskolázásokat rendeztünk a helyi szervezetek vezetői, valamint a járási bizottságok részére. Ilyen módon 286 járási bizottsági tagnak tettük lehetővé, hogy megismerkedjen az irányítás bevált módszereivel, vagyis a járási választott szervek tagjainak 67 százaléka részesült oktatásban. A helyi szervezetek vezetői közül 314 elnök vett részt 2—3 napos iskolázáson. Mindezek a célszerű intézkedések és végrehajtásuk fokozatosan fellendítették a CSEMADOK-szervezetek tevékenységét. Ennek folytán a CSKP járási bizottságainak a CSEMADOK járási konferenciáin minden esetben résztvevő képviselői elismerőleg nyilatkoztak a szervezet munkájáról, s a CSEMADOK-ot a legtöbb esetben a legaktívabb munkát kifejtő társadalmi szervezetek között említették. A CSEMADOK-tagok felejthetetlen példáját szolgáltatták az önfeláldozásnak, a helytállásnak, különösen 1965-ben a Csallóköz lakóit ért árvízkatasztrófa tragikus és egyben hősies időszakában. Abban az évben a CSEMADOK évzáró taggyűlések előkészítésének idejére már visszaköltözhetett falujába a kitelepített lakosság, s hozzáfoghatott a romok eltakarításához, az új otthon megteremtéséhez. Reményekkel eltelve végezték ezt a munkát, mert hiszen az egész ország egy emberként mozdult meg és sietett a bajba jutottak megsegítésére. A Duna gátjain cseh, szlovák, magyar és szovjet katonák vállvetve dolgoztak az ott maradt munkaképes lakossággal a gátak helyrehozásán. A cseh országrészekben és a Tátiában levő üdülőhelyek, Szlovákia100