Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974

Gőgh László: A CSEMADOK szervezeti életének fejlődése a megalakulástól napjainkig

Taggyűlés 1959-ben Hroboňovóban (Alistálon) megszűnésével a járási bizottságok munkája szervezeti életünk döntő láncszemévé vált. Fokoznunk kell az önálló kezdeményezést, pontosabbá kell tenni, következe­tesen teljesíteni a határozatokat, és ellenőrizni végrehajtásukat. Széles körű akti­vista hálózat kiépítésével javítani kell a munkát. A feladatok kitűzésénél mindenkor a járás adott helyzetéből kell kiindulni, ahol még lehetséges és szükséges, meg kell alakítani a CSEMADOK helyi szervezetét. 3. Helyi viszonylatban tervszerűbbé kell tenni a munkát, rendszeressé a vezetőségi üléseket és a taggyűléseket. A CSEMADOK kulturális munkáját a népművelési otthonok, illetve az efsz-klubok keretében kell végezni. Mind a népművelési, mind a népművészeti munkában a helyi problémákból és a helyi termelési feladatokból kell kiindulni, s a helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság közreműködésével kell őket megoldani. Meg kell szilárdítani az együttműködést a többi társadalmi szervekkel, főleg a SZISZ-szel, oda kell hatni, hogy minél több magyar fiatal tanul­jon szakiskolákban, főiskolákon és egyetemeken. A helyi szervezetek vezetősége a CSEMADOK jó és rendszeres munkájával szerettesse meg szervezetünket a falu­jukban élő magyar dolgozókkal, és nyerje meg őket tagoknak. Helyi szervezeteink oldják meg időben és maradéktalanul a tagdíj rendezés kérdését. Az irányelvben megszabott feladatok teljesítése az alapfeltétele a szervezeti élet meg­teremtésének és az marad a továbbiak folyamán is. Elöljáróban leszögezhetjük: jó és megfontolt intézkedés volt, hogy a VIII. országos közgyűlésen hozott határozatokban jelentős hely jutott a szervezeti élet és az irányí­tás tökéletesítésére irányuló törekvéseknek. Mert így fokozatosan fel tudtuk szá­molni azt a helytelen nézetet, ami időközben kialakult, hogy a színjátszó és tánc­együtteseken keresztül aktivizáljuk a tagságot. Látszatra az ilyen irány követése helyesnek bizonyult, mivel így aktivizálódott 10—20 szereplő vagy táncos, de a tag­ság többi része passzivitásba vonult, és esetleg csak mint néző szerepelt a rendezvé­nyeken. Ha elfogadtuk volna a fent említett nézetet, szervezetünk előbb-utóbb elvesztette volna tömeges jellegét, és leszűkült volna a műkedvelő színjátszók és tán­colni szeretők szűk csoportjára. 98

Next

/
Thumbnails
Contents