Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

Előszó az első kiadáshoz

Előszó az első kiadáshoz jelezzük a vonatkozó címszót. A családi nevek esetében a megkülönböztető jelzéseket csak abban az esetben vettük figyelembe a besorolásnál, ha állandósult névhasználatról van szó (Püspöki Nagy). A főszöveg az életrajzi és a munkahelyi adatokkal folytatódik. Gondolatjellel választjuk el az életrajzot az életmű értékelésétől. A fejlődésrajzban, értékelő szövegben is gondolatjellel választjuk el egymástól az életmű szempontjából fontos műveket. A szócikkekben szereplő müvek címét kiemelt szedéssel különböztetjük meg. A főszövegben csak azokat a műveket említjük, melyekről érdemi mondanivalója van a lexikoncikk szerzőjének. Minden egyéb mű a főszöveg után (M jelzéssel) található. A főszövegben említett műveket általában nem ismételjük. Nem feltétlenül jelöljük az összes művet, csak a legfontosabbakat, több műfajú írók esetében elsősorban a szépirodalmi és tudományos müveket. A művek között csak az önálló köteteket említjük, gyűjteményes, többszerzős müveket csak abban az esetben, ha az életmű szempontjából jelentősek. Szépírók esetében a műfordításokat csupán jelezzük. Az önálló müveket, tanulmányokat pontosvesszővel választjuk el egymástól. A művek címe után a kiadás helye (magyarul) és éve következik. A helységnevek hivatalos megnevezéseiről (ez a cikkekben található helynevekre is vonatkozik) névmutatóban tájékoztatjuk az olvasót. ír. jelzéssel a címszóra vonatkozó irodalmat közüljük. A szakirodalomra utaló források a szerző nevét, a mű címét és a megjelenés helyét tüntetik fel. Kötetben megjelent tanulmányok esetében a kötetet jelöljük. Teljességre itt sem törekszünk, ez a bibliográfiák feladata; csupán a címszó szempontjából fontosabb forrásműveket említjük, az újabb értékelésekre összpontosítva. A szócikk végén a lexikoncikk szerzőjének szignója található. Adatgyűjtésünk 1995 végén zárult. A nyomdai előállítás során - a kiadó megértő jóakaratából - még lehetőségünk volt arra, hogy kiegészítéseket eszközöljünk. Meggyőződésünk, hogy e lexikon kiadásával űrt töltünk ki, tükröt tartunk magunk elé. Olyat, amely segíti kisebbségi irodalmunk és kultúránk alaposabb megismerését s ezzel a nemzeti önismeret elmélyítését. A politikai realitásokkal és a másságot elutasító érzéketlen többségi magatartással küszködve a legfontosabb a jövő számára, hogy a túlélés, a megmaradás ösztöne erősebb legyen, mint az önfeladásé vagy az önpusztításé. Ennek a túlélésnek aligha lehet más módja, mint a tehetség, a helytállás demonstrálása, kulturális és szellemi értékeink erőt és akaratot adó gyarapítása, megújítása. Pozsony, 1996. március 8. F ónod Zoltán 9