Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

BLÜH Irén szombat és vidéke a török hódoltság korában címmel); Érsekújvár és vidéke a török hódoltság korában. Bp. 1989; Az újvári ejálet török adóösszeírásai, Pozsony 1993; Blaskovics Emlékkönyv (vál. kötetben meg nem jelent írásokból), Somorja 1995. Ir.: J. Pašiaková: Tisztelgés a kiváló pedagógus elött, ISZ 1980/7; Ozogány Ernő: A közép-európai török. = Dr. Kiss László-Lacza Tihamér-Ozogány Ernő: Gondolatokból épült katedrális, Po. 2001. L. T. BLÜH Irén (Vágbeszterce, 1904. márc. 22. Pozsony, 1991. ?): művészi fényképész. Eredeti foglalkozása bankhivatalnok. 1931—1933ban a dessaui Bauhaus iskolában tanult Walter Peterhansnál. A baloldali értelmiséghez tartozott (Weiner Imre festőművész felesége volt), szociális érdeklődése a témáiban is megnyilvánult. Együttműködött a Sarló mozgalommal, 1933-ban a po.-i (Eislerová) Zsigmondi Borissal és Rosie Neyjel (Földi Róza) együtt részt vett a prágai és brünni szociofotó-kiállításon, valamint a Sarló szlovákiai kiállításain. 1945 után a Pravda Kiadóvállalat, 1949-1951ben a Népi Iparművészeti Vállalat, 19511965-ben a Szlovák Pedagógiai Könyvtár igazgatója volt. Több bibliográfiai tanulmány és cikk szerzője. Ir.: Albertini Béla: Beszélgetés Irena Blühovával, Fotóművészet 1984/1; uő: A Sarló szociofotós vonulata, Po. 1993; Daniela Mrázková: Irena Blühová - fotograf a dielo, Po. „ v „ rv. K.. K.. BODNÁR Gyula; (Királyhelmec, 1948. máj. 21.): újságíró. Királyhelmecen érettségizett (1966). Középiskolai tanulmányai után különböző munkahelyekkel ismerkedett, volt fűtő a királyhelmeci kórházban (1966-67), áruátvétel-vezető a Jednota éleimiszer-nagyraktárban (1969-ig). Ezt követően a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar-angol szakot végzett, 1973ban tanári oklevelet szerzett. - 1973-1974-ben az SZSZK Kulturális Minisztériuma Külügyi Intézetének szakelőadója, 1974-1993-ban az ÚSZ szerkesztője, kulturális rovatának munkatársa, ill. 1989-től vezetője. 1994-től a Nap főszerkesztő-helyettese, 1995-től a Katedra munkatársa, vezető szerkesztője, majd 2001től főszerkesztője és a Csallóköz főmunkatársa. Lakhelyén, Nagymegyeren (1993-tól) a városi magántelevízió főszerkesztője, riportere. 1974-ben költözött Nagymegyerre, ahol akárcsak korábban szülővárosában - szervezte a kulturális életet, 1983 és 1990 közt a nagymegyeri Poloska Színház vezetője, rendezője. Különböző szerepekben részt vett az országos amatőr művészeti mozgalomban is. Munkásságáért a Nyitott Európáért Díjjal tüntette ki a Márai Sándor Alapítvány (1998). - Publikációs tevékenységét 1969-ben versekkel, karcolatokkal, glosszákkal kezdte, ezek a VÚSZ, az Úlf] és az ISZ hasábjain jelentek meg. Sokszemközt címmel beszélgetéseket szervezett a kisebbségi kultúra kérdéseiről. Irt könyv- és színikritikát is. Rendszeresen foglalkozott a szlovákiai magyar amatőrmozgalommal. Publicisztikai írásait a Messze van Helgoland (1992) c. kötetében adta ki. Társszerzője a Nyomkereső (Dsz. 1994, Tóth Lászlóval) c. portrés szöveggyűjteménynek. M.: A Sarló és köztudatunk, tan., ISZ 1978/8; Húszéves az Irodalmi Szemle, publ., Úlfj 1979/5; Első szerelem, elb., VÚSZ 1985/51; Képek az életről (Dúdor István), mübírálat, ÚSZ 1981. dec. 6.; Görög Európa (publ.), uo. 1998; Szappanopera a medencében. Telenapló, uo. 2000; Szavak, színek, színképek, jegyz., uo. 2001. Ir.: Turczel Lajos: B. Gy.: Messze van Helgoland, ISZ 1992/2; Dusza István: Lelkiismeretünk megszólaltatója, ÚSZ 1998. aug. 6.; Mészáros Károly: A Telenapló öt hosszú éve, uo. 2000. jún. 30.; Dusza István: Nyelvet, gondolatot pallérozva, uo. 2001. aug. 31.; Fónod Zoltán: Botladozó nyomkeresők (kritikai megjegyzés a Nyomkereső c. kötethez), ISZ 1995/3; Tőzsér Árpád: Niké, mikor habozik? (B. Gy.: A Szavak, színek, színképekről), ÚSZ Könyvjelző 2002/8. F. Z. BODNÁR István (Semjén, 1912. okt. 11. — Budapest, 1988. aug. 23.): író, újságíró. A sárospataki tanítóképző elvégzése után kommunista kapcsolataiért üldözték, s 1933-ban mintegy utóemigránsként Csehszlovákiába menekült. A Magyar Újságban, a Csehszlovákiai Népszavában és a Magyar Napban publikált. Nálunk írt riportszerü regényeinek és hangjátékainak témáját a szegényparasztság és munkásság életéből merítette. 1938-ban kiutasítot50