Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
VARGA Lajos sziink. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918-1945 (szerk. Fazekas József), 1993; A csehszlovákiai műszaki felsőoktatás, Bp. 1970; A lengyelországi műszaki felsőoktatás, uo. 1977; Szülőföldem, Csallóköz, uo. 1989; A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület története, kz., Teleki László Alapítvány archívuma; A csehszlovákiai és kárpátaljai magyar líra bibliográfiája, kz., uo.; Adalékok Léva város történetéhez 1946-ig, kz., uo.; Sokolovi magyarok, kz., uo.; A szlovenszkói magyar kisebbség kulturális törekvései 1919-1939, kz., uo. T. L. VARGA Imre (Kisgyarmat, 1950. febr. 5.); költő, szerkesztő, műfordító. Ipolyságon érettségizett (1968), a Komenský Egyetem BTKán kezdett filozófia-magyar szakos tanulmányait nem fejezte be. 1970-től Párkányban volt papírgyári munkás, 1973-1980-ban az ISZ szerkesztője. 1982-ben Mo.-ra távozott. 1982-1983-ban a bp.-i Gorkij Könyvtár könyvtárosa volt, 1983-tól szabadfoglalkozású író. - 1967-től publikál. Költőként, nemzedékének legerőteljesebb, legkimüveltebb képviselőjeként az Egyszemű éjszaka c. antológiában mutatkozott be. Merészen kísérletező költő, verseit bölcseleti igazságok keresése és kiforrott formai megoldások jellemzik, a modern groteszk szemlélet és a népköltészet elemei egyaránt felfedezhetők bennük. A Fekete szél (1972) c. antológiában novellákkal szerepelt. Első önálló verskötete, a Crusoe-szaltók (1975) költészetének sokszólamúságát bizonyította. A Sár kány ölő Jankó (1978) c. verses mesében egy mátyusföldi népmesét költ át. A Boszorkányszombat (1980) heterogén gyűjteményében mondóka, novellányi vers, szonett, a vásári komédiákra emlékeztető verses játék egyaránt megtalálható, a kötet 6 ciklusa is a formák sokféleségét bizonyítja. Képeiben a szürrealizmus jegyei is felfedezhetők, s nem mellőzi az ízes trágárságokat sem. - Miután áttelepült Mo.-ra, a JAK-füzetek sorozatban adták ki Ember/világ rapszódia c. verskötetét (1985). Válogatott és új versei az Önarckép nélkülem (Bp. 1986) c. kötetben jelentek meg, mely több mint 300 oldalon nyújt „pályaképet" a költőről. „Lenyűgöz az az elegáns gesztus, ahogy V. I. átlép a mindennapokból a mindenség felé, ahogyan az alanyiságba beöleli az univerzumot" - írta róla Budai Katalin. A lét tényezőivé emelt képek, tárgyak, álmok, hangzók, szótagok és szintagmák, a sormetszetekkel és a zárójelekkel együtt, a táj, a vers, az arc, a szó építőköveivel formálják mássá, sajátossá, érzékelhetővé a valóságot. Folyóként „ömlik" a megélt sors, s „virgonc gyalogutak csilingelő nevetéssel" futnak ki ebből a versvilágból, melyben „a vers csupasz / bordáira nőtt irodapapír / mögé" gyömöszöli be a „teljes eget". A költő Robinson Crusoe-ként névadójává válik az őt körülvevő világnak, a természetnek, s „kötéltáncosként egyensúlyoz a József Attila és Blake között kifeszített huzalon, s lehelletfinoman idézi meg Shelleyt vagy Vajda Jánost" (Budai Katalin). Mint a „Hát ne a nyelvben keresd hazádat" megfogalmazás is jelzi, ez az önarckép úgy önarckép, hogy nem a költőről vall, hanem a világról. V. úgy írja a verseit, mintha valami „egyetemes összeomlás egyetlen túlélőjeként kellene újrafogalmaznia a világot" (Gróh Gáspár). - Műfordítói tevékenysége is jelentős, M. Rúfús, M. Válek, J. Buzássy, M. Florian, V. Beniak, V. Kondrót stb. verseit, sőt prózát (Š. Korbeľ, V. Mináč) is fordított magyarra. M.: A medve alászáll, v., 1977; Életrajz, v.. Bp. 1989; Légy önmagad! Beszélgetések jógáról, egészséges életről, kreativitásról, természetgyógyászatról, Bp. 1990; Énekekéneke. v., Bp. 1991; Kisebbségből kisebbségbe. Beszélgetések áttelepült írókkal, Szombathely 1995; Nap és hold közt a rét, 1998; Szitakéreg, rostakéreg. Felvidéki népmondák és hiedelemtörténetek, 1998; Tereptárgyak, jósjelek, Veszprém 1998; Tanuld a fényt, Dsz. 2000. Ir.: Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980, Bp. 1982; Walch László: Egy „poeta ludens", És 1982. jan. 29.; Budai Katalin: A térképrajzolók munkája szaporodik, És 1987. júl. 31.; Gróh Gáspár: V. I.: Önarckép nélkülem. Alföld 1988/4; Koncsol László: A csehszlovákiai magyar költészet a második világháború után. Történelmi vázlat. = K. L.: Nemzedékem útjain, 1988; Zalabai Zsigmond: Verstörténés, 1995. F. Z. VARGA Lajos (Ipolybalog, 1942. júl. 19.): grafikus. 1961 és 1966 között T. Gál és J. Bendík tanároknál elvégezte az eperjesi Šafárik Egyetem képzőművészeti szakát. Illusztrálta a Kis Építő, a Tábortűz és a Tücsök c. la451
