Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
TŐZSÉR Árpád voltam (vagyok) pesszimista, ill. optimista; az esszéim, tanulmányaim másik tíz kötetben, meg arról, hogy néha költőnek, olykor műfordítónak, máskor szerkesztőnek, megint máskor meg tanárnak gondolom magamat." Van persze olyan korszaka is, amikor vérbeli kritikuskéntjelentkezik. Egy szemlélet ellen (1963) c. vitaindítójában már korábban jelezte, hogy a modern esztétika követelményeit követi, s a Fábry-féle „valóságirodalommal" szemben számára az „irodalom valósága" a meghatározó. Terjedelmes tanulmányban (A lírai vallomás hogyanja, 1969) vallatja kortársai verseit. A modern líra teoretikusainak számtalan gondolatát tartja követendőnek, s ezt fejti ki Az irodalom valósága (1970) c. tanulmánykötetében is. A lírai személytelenség esztétikájáról (melyből a „nagy költészet" táplálkozik) Eliot-val vallja, hogy a modern költő „egyetemessé és személytelenné" változtatja „személyes és magánszenvedéseit". A „személytelen személyesség" jellemezte már az Érintések (1972) c. kötet verseit is, meghatározó jelentőségűvé azonban majd csak később válik. Genezis (1979) c. kötetében T. költői útja összegezésére vállalkozik. E „versszármazástanban" emberi és költői eszméletének kialakulását, történetét nyomozza, visszafelé haladva az időben (akárcsak Mózes, ő is öt könyvben tervezi visszapergetni a „világidőt"). Későbbi köteteiben a létezés tere közép-európaivá tágul, emberi, történelmi, társadalmi összefüggések s különböző münemek épülnek be költészetébe. Adalékok a Nyolcadik színhez (1982) c. kötetének Mittel-ciklusa új korszakhatártjelez költészetében. A kötetcím Madách Tragédiájára utal (Kepler és Szenei Molnár fiktív párbeszéde), T. megálmodta benne a Tragédia hiányzó „magyar színét". A kötet egyértelmű átmenet a „köztes-léthez", mely Mittel úr központi problémája lesz. Mittel úr „nem csupán néhány vers főszereplője, hanem szimbolikus, összetett figura, a tőzséri középeurópai transzfinit létélmény érzéki, szemléletes formában való megjelenítése" (Pécsi Györgyi). A ciklus hőse nem kisebbségi író, s életérzése sem kisebbségi, hanem közép-európai. A „mittelség" jegyeit T. olyan jellegzetesen közép-európai írókban találta meg, mint Danilo Kiš, Zbigniew Herbert és Mészöly Miklós. A racionálissá és érzékivé váló költő szembefordul a hagyományos poétikai megoldásokkal, „ironizál és depoétizál", s közben egy régibb hagyományt ébreszt, a filozofikus költészet hagyományát (Odorics Ferenc). Kötete, s a következő Történetek Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról (1989) egyértelműen jelzi, hogy a költő kilépett a kisebbségi „kör" szorításából az egyetemesebb létezés, a közép-európai gondolat és szellemiség irányába, ahol Danilo Kiš és Zbigniew Herbert mellett Robert Musillal, Vladimír Holannal, Mészöly Miklóssal, Nemes Nagy Ágnessel, Ľubomír Feldekkel kerülhet egy társaságba. A drámaírás múzsája is megihlette a költőt. Erre utal a Faustus Prágában c. drámai költeménye (2004), melynek hőse Molnár Albert (az irodalomtörténet Szenei Molnárja).- Jelentős műfordítói munkássága is: M. Rúfus, V. Závada, V. Holan, Ľ. Fel dek stb. verseit s Vladimír Mináč Összefüggések c. esszékötetét fordította magyarra. - Munkásságáért Madách Imre-díjjal (műfordítás: 1980; tanulmányok: 1984), Érdemes Művész címmel (1988), Fábry Zoltán-díjjal (1991), József Attila-díjjal (1993), A Szlovákiai írószervezetek Társulásának Díjával (1993), a Pro Renovanda Culturae Hungáriáé Alapítvány Kemény Zsigmond-díjával (1995), Déry Tibor-díjjal (1996), a Soros Alapítvány Ady Endre-díjával (1997), Füst Milán-díjjal (2002), ill. A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével (1996), és az Érdemrend Középkeresztjével (2002), Kossuth-díjjal (2004), és a Ľudovít Štúr Érdemrend III. fokozatával (2004) tüntették ki. A/.: Egyszemű éjszaka, antol. (szerk., bevez.), 1970; Szavak barlangjában, krit., tan., 1980; Na brehu papiera [A papír partján], vál. v., szlovákul, 1982; Régi költők-mai tanulságok, tan., 1984; Körök, vál. v., 1985; Escorial Közép-E^urópában, eszszék, 1992; Pozsonyi páholy, cikkek, tan., 1994; Egy diófa és környéke, tan., Dsz. 1995; Mittelszolipszizmus, vál. v. 1994-1972, Bp. 1995; Leviticus, v. Bp. 1997; Az irodalom határai / Hranice literatúry, tan.. 1998; A nem létező tárgy tanulmányozása, tan., 1999; Finnegan halála, v., 2001; Milétoszi kumisz, tan., Bp. 2004; Tanulmányok költőportrékhoz, v.. Bp. 2004. - Versantológiák: Mužný vek, 1980; Anjourd' hui. Bp. 1987; The Maecenas Anthology of living Hungarian po425
