Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

BARTA Lajos M: Emlékezés Szent Istvány Gyula festőművészre, Szomolnok 1955, kézirat, MNG levéltára. Bp.; Židovské náboženské obce na Slovensku (Ľudovít Doj česal), 1991. K. K. K. BÁRKÁNY Jenőné; Kállai Olga (Nagymihály, 1899. ápr. 21.- Pozsony, 1983): publicista. Apja, dr. Kállai Adolf József 1918-ig a Felsőzemplén c. lap felelős szerkesztője volt. A bp.-i Veres Pálné Gimnáziumban érettségizett, majd az egyetemen magyar és német nyelvet, filozófiát, művészettörténetet hallgatott. 1918-ban a politikai változás miatt abba kellett hagynia tanulmányait. 1923-ban férjhez ment Bárkány Jenő mérnökhöz. Eperjesen éltek, a háború éveit Bp.-en vészelték át. A 60as-70-es években az USZ munkatársa volt, képzőművészettel foglalkozó értékeléseket és tudósításokat írt. K. K. K. BARKÓCZY István -> Rácz István BARNA Annie; Faa Anna; Borosné (Komárom, 1905. márc. 6. - ?): költő. 1945-ig Komáromban volt tisztviselő. Verseit először a Komáromi Lapokban publikálta. M.: Vissza Istenhez, v., Igló 1929; Vagyok, v.. Komárom 1935; Most férfihoz szólok, v., uo. 1939. Ir.: Fábry Zoltán: Vissza Istenhez és egyéb „proletárversek", K 1929/11. = Öí 2.; Narancsik Imre: Vagyok, PMH 1935. dec. 29.; Kiss Jenő: Vagyok, Erdélyi Helikon 1936, 299. Cs. S. Bars: közművelődési és társad, hetilap. Léván jelent meg 1919 és 1938 között, főszerkesztője Kersék János volt. Nemzeti és keresztény szellemiség jellemezte. 1919 előtt is létezett, s a bécsi döntés utáni években (1939-1944) újból megjelentették. ^ ^ BARSI Imre; Bojsza (Garamlök, 1910. szept. 21.-Prága, 1996. jún.): újságíró, lapszerkesztő, publicista. Léván járt gimnáziumba, de tanulmányait nem fejezhette be. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a második vh. alatt illegális antifasiszta tevékenységet folytatott, s részt vett a szlovák nemzeti felkelésben. 1945 után a Dunajplavba hajózási vállalat po.-i hivatalnoka, 1948-tól az Új Szó egyik első szerkesztője, majd a Fáklya és a Hét főszerkesztője, 1960-1969-ben az Új Szó munkatársa volt. Nyugdíjba vonulásától haláláig Prágában élt. - Három riportkönyve jelent meg, melyeket saját felvételeivel illusztrált. M.: Barangolás Holnapországban, 1960; Tegnap és holnap között, 1964; Emberek, akikkel találkoztam, 1972. Ir: Bábi Tibor: Tegnap és holnap között, ISZ BARTA Lajos (Kistapolca, 1878. okt. 20. Budapest, 1964. okt. 18): író, újságíró. Szucsich Mária férje. Pécsett jogi, Bp.-en bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 1904-től Pécsett, 1907-től Kassán újságíróskodott. A Felső-Magyarország, majd a Kassai Hírlap és a Kassai Újság szerkesztője, 1910-től a polgári radikális Világ munkatársa volt. A Nyugatban is publikált. - írói fejlődésére Móricz Zsigmond Hét krajcár c. novelláskötete volt a legnagyobb hatással. Első drámáját (Parasztok) 191 l-ben mutatták be, témája (földosztás) miatt azonban a második előadás után betiltották; szövege elveszett. Sikeres drámái az 1916-ban bemutatott Szerelem, a Zsuzsi, az első magyar proletárdráma, a Tavaszi mámor, valamint a Sötét ház (1918). Válogatott elbeszélései 1945 után Magyar világ címen jelentek meg. - A Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet vállalt, tagja volt az írói direktóriumnak. 1919 őszétől börtönben volt, majd emigrációban élt Berlinben, Bécsben, 1934-től Po.ban, 1939-től Londonban. Bécsben megismerkedett Erwin Piscatorral, és részt vett a berlini Proletárszínház megteremtésében, ahol egy darabját be is mutatták. - Csehszlovákiai magyar körökkel 1925-től tartott kapcsolatot, a Pressburger Zeitung és a Magyar Újság munkatársa volt. 1928-ban megalapította az írók Kiadóvállalatát (IKVA), 1929-ben pedig az Új Szó c. folyóiratot. Később kísérletet tett egy antifasiszta folyóirat megindítására (Világ, 1936), a „kultúrújság" azonban csak négy számot ért meg. Kezdeményezője volt a Magyar Szellemi Társaságnak. A kisebbségi kulturális 39