Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában, 1918-2004 közül Fábry volt a legtekintélyesebb, de ő antifasiszta és antimilitarista publicistaként lett jelentős, európai mércével is mérhető íróvá. E tevékenységének kiváló kritikusi adottságait is alárendelte, s az irod. alkotások értékét elsősorban s gyakran kizárólagosan erkölcsi és pol. mércével mérte. Ezzel a magatartásával „emberirodalmi" és vox humana-korszakában (1922-1927, 1936-1938) az irod. életben érezhető erkölcsi prevenciót tudott gyakorolni, ám esztétikai vonatkozásban akkor is rengeteg tévedést, túlzást követett el. A többi szoc. kritikus közül Barta Lajos, Sándor László és a fiatal Berkó Sándor emelhető ki. - A polgári szemléletű kritikusok közül rendszeres tevékenységével, számos irodalomtört. érvényű írásával és következetes objektív törekvésével Kovács Endre, Szalatnai Rezső és Váj lok Sándor emelkedik ki; az egész akkori kritikai életben ők jelentik az élvonalat. Figyelemre méltó még Antal Sándor, Kázmér Ernő, Simándy Pál, Vass László és Zapf László munkássága. A jelentős szépírók közül főleg Darkó István, Egri Viktor, Győry Dezső és Sziklay Ferenc voltak a kritikában is aktívak. - Komlós Aladárról, Peéry Rezsőről és Szvatkó Pálról külön kell szólni. Komlós csak 1924-ig élt Szlovákiában, s kritikusként-költőként az élvonalba tartozott. A 20-as évek második felében Mo.-ról figyelte s recenziókkal meg szigorú helyzetelemzésekkel segítette irod. fejlődésünket. A kivételes képességű Peéry Rezső 1938 előtt két-három felfígyeltető kritikát írt (Magyar mesterek, Kassák Lajos epikai fejlődése, Szempontok a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődéséhez), kritikusi kibontakozását azonban késleltette a sarlós mozgalom második szakaszában (1930— 1933) vállalt szélsőbalos irodalompol. szerepe. A Peéryhez hasonlóan kitűnő esszéista adottságokkal rendelkező Szvatkó Pál nem volt gyakorló kritikus, de néhány átfogó irod. felmérésében vitathatatlan megállapításokat tett, s a minőségi elv hangsúlyozójaként egész pályafutása alatt az irodalom és kritika legjobbjait összefogó lap alapítására törekedett. - A szlovák állam éveiben (1939-1944) a magyar népesség alacsony száma, a tapasztalt írók zömének kiesése s az itt maradtak egy részének (Egri, Fábry, Sas Andor, Sebesi Ernő, Szenes Erzsi) kényszerű elhallgatása miatt az irod. élet erősen összeszűkült, de aktív maradt. Az Esterházy János vezette Magyar Párt napilapjaiban elég lehetőség nyílt a kritika számára is: szervezésében és gyakorlásában e lapok két tapasztalt belső munkatársa, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső játszotta a vezető szerepet. A két napilap politikáját és irodalompolitikáját keresztény szellemű antifasizmus jellemezte. Dallos István tíz számot megért Magyar Albumában és a Toldy Kör évkönyveiben is sok kritikai írás jelent meg Szalatnai, Peéry, Mártonvölgyi László és Környei Elek tollából. A kezdőkkel és dilettánsokkal is ellepett hazai irodalom iránt az öszszeszükült írói közösség bővítése érdekében nagyfokú toleranciát kellett tanúsítani, ezért az igényes Szalatnai és Peéry ezt a terepet nagyrészt Mártonvölgyire és Környeire hagyták, s legjobb kritikáikat a kiemelkedő mo.-i kortársakról (Babits Mihály, Móricz Zsigmond stb.) írták. Ir.: Fábry Zoltán: Irodalom és magyarság, KN 1923. ápr. 1. = F. Z.: ÖÍ 1; Komlós Aladár: Magyar költészet Szlovákiában, Ny 1926 II, 390; Féja Géza: A felvidéki irodalom és felvidéki költő, Híd 1927/4-5; Alapy Gyula: Kisebbségi irodalmunk tíz éve. = Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (szerk. Sziklay Ferenc), Kassa 1929; Győry Dezső: A kritikus, aki nincs, Új Munka 1931/1; Vass László: A kiművelt emberfő hiánya, MaN 1938. febr. 20.; Forbáth Imre: Művészet és szocializmus. = F. Z.: ÖÍ 1; Turczel Lajos: Irodalomkritikánk 1918-1945 között, = T. L.: Tanulmányok és emlékezések, Irodalomkritika (1945 után): A háború befejeződésével csak a fegyverek hallgattak el, a megpróbáltatások nem szűntek meg a szlovákiai magyarság számára. A magyarság széles tömegei a teljes jogfosztottság állapotába kerültek, a magyar iskolákat bezárták, szünetelt a sajtó és a könyvkiadás, nem volt irodalmi élet. A kor némaságát csak az atrocitások, a magyarüldözés ellen tiltakozó röpiratok, felhívások vagy a mo.-i sajtóban megjelent tiltakozások törték meg (Fábry, Szalatnai, Peéry stb.). Az 1948 febr.-ban bekövetkezett politikai-társadalmi fordulat hozta meg az enyhülést. 1948. dec. 15-én megjelent az Új Szó 262