Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

KRČ M É RY, Štefan dik ki. Egyetemi tankönyveket is írt, s számos tanulmányában az idegen nyelvek oktatásának korszerű módszereit vizsgálta. Fontosabb tanulmányai: A modern pedagógia elméleti és gyakorlati kérdései (Magyar Tanító 1935/8-10); C. F. Ramuz és a csehszlovákiai magyarság (ISZ 1968/11); A pedagógus Kemény Gábor (ISZ 1969/1); A stifteri szelíd törvény és Fábry Zoltán (ISZ 1969/9). M. A serdülőkor problémái (Szalatnai Rezsővel és Szerényi Ferdinánddal), 1932; A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága, tan.. Bp. 1935; Pedagógiai évkönyv 1937 (szerk.), Érsekújvár 1938; A szlovenszkói magyar irodalom lélektani szemszögből. = Szlovenszkói magyar írók antológiája 4., Nyitra 1937; A szlovenszkói magyar ifjúság fejlődése és lelkülete. = Kisebbségi problémák, Léva 1937; Európa és a csehszlovákiai magyarság. = Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938, (szerk.: Borsody István) Bp. 1938, Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918-1945 (szerk. Fazekas József), 1993; A modern nyelv- és irodalomtanítás módszertana (Szoboszlóy Miklóssal), Bp. 1960; Ödön von Horváth, Bp. 1971. Ir.: Kiss Csaba-Szász Ferenc: K. J. irodalmi munkássága - bibliográfia, Filológiai Közlöny 1970/3-4; Koncsol László: Búcsú K. J. sírjánál, ISZ 1973/3; Dobossy László: Főhajtás K. J. sírjánál. ISZ 1974/1; Fukári Valéria: K. J. emlékezete, ISZ 1974/1; Turczel Lajos: Az érsekújvári reálgimnázium mint irodalmi és tudományos életünk műhelye, ISZ 1992/12. T. L. KRAUSZ Tivadar (Rozsnyó, 1963. jan. 13.): költő, színész, publicista. Iskoláit szülővárosában végezte, itt érettségizett 1981-ben. 198l-l982-ben színész a kassai Thália Színpad társulatánál, majd dramaturg. 1983-1986 között különféle hazai lapok (Gömöri Hajnal, Vasárnapi Új Szó, Nő, Hét) alkalmi munkatársa. 1983-1986 között az Iródia mozgalom alapító tagja, szervezője, az Iródia Füzetek gyakori munkatársa. 1986-ban Mo.-ra költözött, 1986-1987-ben az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója. 1988-1994-ben a Kapu c. folyóirat rovatvezetője, majd szabadfoglalkozású író. - 1981-től publikál. Kísérletező kedvű, sokműfajú író, a Próbaút c. antológia egyik felfedezettje. Önállóan a Főnix Füzetek 15. köteteként megjelent Szövetségek c. versgyűjteményével jelentkezett. Már első írásaiban az antilíra szélsőséges képviselőjének mutatkozott, aki egyéni hangját a képzetkapcsolások szabadságában, képtöredékek halmozásában, önmagukat gerjesztő szóáradatokban, ill. alogikus fricskákban, nyakatekert nyelvi szellemességekben véli megtalálni. A váratlanság, a megdöbbentés, a sokkoló hatás, az ellentét logikai, képi és érzelmi változatai képezik eszköztárát. A versszerűségből jóformán csak a változó hosszúságú sorokat, a szakaszokra, fragmentumokra tördelést és a középre szedés tipográfiai megoldását őrizte meg. M.: Próbaút, ant. (többekkel, Főnix Füzetek 12.), 1986; Szövetségek, v. (Főnix Füzetek 15.), 1987; Herpesz, Triszmegisztosz: terpesz, termesz, termessz, v., Bp. 1989; Kifestő, v., Bp. 1990; Apácapác, elb., Bp. 1990; Hazakutatás avagy „Krausz elvtárs, mi van a fiókban?", v., Bp. 1991; Szentkilövő állomás, v., Bp. 1991; Isten hozott, kárhozott, v.. Bp. 1993; A 7 mesterlövész, r., Bp. 2000. Ir.: Vita a Próbaútról, ISZ 1987/8; Nagy Attila Kristóf: Gyöngéd horror, bizarr teológia, És 1987/27; Károlyi Csaba: Szövetségek, Jelenkor 1989; Zalabai Zsigmond: Verstörténés, Po. 1995; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) II., 2001. Sz ? KRČ M ÉRY, Štefan (Mosóc, 1892. dec. 26.Bazin, 1955. febr. 17.): szlovák költő, műfordító, kritikus, irodalomtörténész. Pozsonyban végezte a líceumot és az evangélikus teológiát, s egy időben Pozsonyban működött mint evangélikus káplán. 1918-ban elhagyta a lelkészi pályát, és a szlovák kulturális életben fejtett ki széles körű tevékenységet. Erősen kötődött a magyar kultúrához, irodalomhoz, ő írta az első szlovák nyelvű méltatást Adyról. Magyarra fordított egy válogatást a 19. századi és az 1918-as áliamfordulat utáni szlovák költészetből, s 1925-ben kiadta Anthológia szlovák költőkből címmel. Igen nagyra becsülte a magyar irodalmat, írt eredeti magyar verseket is, és szórakozásból magyarra fordította egyes szlovák verseit. Naplóját is részben magyarul írta. Sokat fordított más nyelvekből is, a legtöbbet azonban magyarból, Csokonait és Vörösmartyt, Adyt és Gyón i Gézát egyaránt. Néhány versfordítása szerepel az 1943-ban megjelent Na brehu čiernych vôd (Fekete vi223