Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

KÖVY Árpád ségizett. A Pedagógiai Felsőiskolán (1960), majd a Komenský Egyetem BTK-n magyarorosz szakos tanári oklevelet szerzett (1964). Ezt követően a Madách Könyvkiadó munkatársa, majd az Új Szó rovatvezetője volt. A rendszerváltást követően Pannónia néven könyvkiadót alapított. - 1963-tól publikál, az Új Ifjúság közölte első írásait. A Vetés csoport legidősebb tagjaként szerepel a Fekete szél c. reprezentatív antológiában. Az intellektuális próza különféle változatait művelte. Az antológiában szereplő terjedelmes elbeszélése (Rekviem) szépírói munkásságának a csúcsát jelenti. Későbbi írásai a stagnálás jeleit mutatják, a sokat ígérő kezdetet nem követte kibontakozás, érdeklődése a műfordítás, a kulturális közírás felé irányult. M. András-napra megjövök, elb. 1976; Álom a ködbikáról, r. és elb., 1980; Vallomások és párhuzamok, interjúk, 1987; Országos gyász - Csehszlovákia 1968 augusztusában (szerk.), 1990. Ir.: Lacza Tihamér: Gondolatok K. J. könyvéről, Hét 1976/23; Bodnár Gyula-Tóth László: Nyomkereső, Dsz. 1994; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) II., 2001. Sz. Z. KÖVESDI Károly (Melléte, 1953. okt. 15.): költő, szerkesztő. Tornaiján érettségizett, szakérettségit a rimaszombati közgazdasági középiskolában tett (1973). 1975-1976-ban hivatalnok az özörényi papírgyárban, majd könyvtáros volt Tornaiján. 1976-ban a Szabad Földműves munkatársa, majd az Új Szó szerkesztője lett, 1979 és 1989 között nyomdai korrektorként dolgozott. 1989-től az Új Szó munkatársa, 1996 és 2000 között a Vasárnap megbízott vez. szerkesztője. - 1973-tól publikál a Hétben, az ISZ-ben és az Új Szóban. Első verskötetében (Romvárosi beszélgetés, 1980) kevés az értékelhető vers, kísérletei azonban formaérzékről, hangulatteremtő erőről, szülőföldszeretetről vallanak. Az Éjféli elégia (1985) versei képeikben, stílusukban, tartalmukban is egységesebbek és erőteljesebbek, bár képei helyenként túlzsúfoltak. Verseiben a hagyományos költői formák uralkodnak, más utat követ, mint az „egyszeműsök" (Varga Imre, Tóth László), akiknél az élmények áttételesebben jelentkeznek. Ady, Radnóti, Nagy László, Eliot emlékezete, valamint van Gogh, Csontváry, Bosch, ToulouseLautrec, Szabó Gyula és más nevek jelzik, milyen értékű és léptékű mesterek állnak e líra mögött. Verseiben a zenei motívumok sem ritkák. Sikeresen mutatkozott be gyermekversekkel is (Manóház, 1989; Muskátli tündér, m.,1993; Verses ábécé, társszerző: Rácz Noémi), 1999.) M.: A nagy banán árnyékában, publ., 1995.; Az utolsó szoba, vál. és új v., Somorja 1996; Testamentum (Ötven év - ötven vers, vál.), Dsz 2004. Ir.: Lacza Tihamér: Üzenet a Styx partjáról. = uő: Ember a szóban, 1985; Alabán Ferenc: A változás és létezés drámája, ISZ 1986/5; Zalabai Zsigmond: K. K. = uő: Verstörténés, 1995; Filep Tamás: Könyvek a hűség nyelvén, Könyvvilág 1985/12; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945- 1999) II., 2001. F. Z. KÖVESDI László -> Szabó László KÖVY Árpád (Budapest, 1887. ápr. 3. Városlőd, 1947. nov. 13.): ref. lelkész, lapszerkesztő, publicista. Középiskolai és teológiai tanulmányait Bp.-en végezte, lelkipásztori szolgálata 38 évéből 31-et Losoncon töltött. Szerkesztője volt a Református Egyház és Iskolának és a Losonci Hírlapnak, a losonci magyar ref. teológiai szemináriumban görög nyelvet tanított. 1945 szept.-ben koholt vádak alapján kiutasították Csehszlovákiából. Mo.on nagy gondot fordított áttelepített felvidéki hitsorsosainak beilleszkedésére, s az Egyetemes Ref. Konvent a kitelepített lelkészek eszmei egyházmegyéjének esperesévé nevezte ki. - Főleg a Református Egyház és Iskolában s a Losonci Hírlapban publikált. A 20-as évek első felében részt vett a losonci Madách Kör munkájában, az 1940-ben alapított Kármán József Irodalmi és Művészeti Társaságnak pedig alelnöke volt. M.: A Losonci Magyar Dalegylet hetvenéves története 1860-1930, Losonc 1931; Csaták tüzében. Isten kezében, elb., Bp. é. n.; A reformátusok. = Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938, Bp. 1938; Vagyunk és leszünk - A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918-1945, 1993. 221