Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
Forum nom, hogy bolond ember, aki egyre önmagával társalog, és beteg író az, aki csak az asztalfiókjának ír. Azonban ilyen bolond és beteg ma az írók legtöbbje Csehszlovákia magyar társadalmában, melyben visszhangtalanul hangzik el a költök éneke, s hol a festők képei s a szobrászok szobrai idegen testként romlanak a társadalom közömbös organizmusában" - írta A költészetről és magamról c. vallomásában. F. kétségtelenül egyik legjelentősebb képviselője a két világháború közti csehszlovákiai magyar irodalomnak: témavilágának sajátos újszerűségéről, formai vívmányairól, eredeti lírikusi egyéniségéről, mondanivalójának ma is időszerű voltáról félreérthetetlenül tanúskodnak versei. M: Versek, Bécs 1922; Vándordal, v., Érsekújvár 1923; Favágók, v., Pozsony 1930; Panasz és remény, v., London 1942; Mikor a néma beszélni kezd, vál. v., Po. 1958; Až němý promluví, vál. v., Prága 1964 (csehül); Na zázrak čakajúci, vál. v., Po. 1965 (szlovákul); Eszmék és arcok, prózai müvek, Po. 1966; A csodaváró, vál. v.. Bp. 1967, Po. 1978. Ir.: Hevesi Iván: F. L: Vándordal, Ny 1924. 153-154.; Illyés Gyula: Favágók, Ny 1930. 367-368.; Fábry Zoltán: Kkk, Po. 1964; Vojtěch Jestřáb: Doslov (I. F.: Až němý promluví); Csanda Sándor: Hidak sorsa. 1965; Laco Novomeský: Namiesto úvodu (I. F.: Na zázrak čakajúci); Varga Rózsa: F. I. költészetéről (F. I.: A csodaváró); Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968; Tőzsér Árpád: Az irodalom valósága, 1970.: Dobossy László: A közép-európai ember; Varga Rózsa: F. I. prózai írásairól, ISZ 1978/9; Turczel Lajos: Sokak ismeretlenje, el lapozott j a: F. I., ISZ 1978/9; Varga Erzsébet: Magyar költő Prágában, Hét 1978/46; uő: F. I. üzenete. Hét 1979/13; Rákos Péter: Népek, hidak, városok, ISZ 1979/1; Tőzsér Árpád: Szavak barlangjában; Duba Gyula: F. I. európaisága, ISZ 1988/9. V. E. FORGÁCH Géza (Kassa, 1895. ? - Veszprém, 1976. ?): újságíró, lapszerkesztő. A gimnáziumot Kassán végezte, 1913 és 1915 között a bp.-i műegyetem, majd a kassai jogakadémia hallgatója volt. 1916-tól az orosz, majd az oiasz fronton harcolt. Újságíróként kassai keresztényszoc. lapokban (Felvidéki Újság, Esti Újság) indult. 1922 és 1926 között a szövetkezett magyar ellenzéki pártok losonci központi irodájának titkára volt. 1926-tól a PMH felelős szerkesztője, 1932-től főszerkesztője lett. Újságíróként és publicistaként korántsem volt olyan kimagasló egyéniség, mint Dzurányi László, s a két ellenzéki párt között kiéleződött súrlódások idején az újításokat ellenző keresztényszoc. magatartást képviselte. A későbbi pártegyesülést viszont - több keresztényszoc. politikussal ellentétben - határozottan támogatta. Az 1945 utáni jogfosztottságot sok értelmiségi társához hasonlóan üldözöttként, börtönre ítéltként szenvedte át. Később fizikai munkásként dolgozott, s nyugdíjazása után 1964-ben önként Mo.-ra távozott. Ir.: Tóth László: Elfeledett évek, 1993. T. L. Forrás: a po.-i magyar egyetemisták 1938ban alakult egyesületének, az Eötvös Körnek a lapja. Két száma 1938 ápr.-máj.-ban jelent meg. Főszerkesztője Lederer Frigyes volt, társszerkesztöi Madarász László és Komjáthy István. Többek között Berkó Sándor, Darkó István, Duka Zólyomi Norbert, Fogarassy László, Hubik István, Prohászka István, Szalatnai Rezső, Szvatkó Pál, Veres Péter és Vozári Dezső írásai jelentek meg benne. T. L. Forum: építészeti és művészeti havi lap, Pozsonyban jelent meg 193 l-l 938-ban. Felelős szerkesztője és kiadója Szőnyi Endre volt. A Kunstverein folyóirataként indult német, magyar és szlovák nyelven, ám miután 1931-ben a szlovák nyelvű Staviteľ folyóirat is megjelent, a F. már csak németül és magyarul jelent meg. 1933-tól a CSMTIMT művészeti osztályának lapja lett. A CSMTIMT anyagi csődje (1937 dec.) után a magyar része megszűnt. A lap a haladó polgári alkotó értelmiség nézeteit vallotta, főleg a kultúra, a modern építészet és képzőművészet kérdéseivel foglalkozott. Bemutatta az európai, a cseh és szlovák, a mo.-i és a szlovákiai kisebbségi törekvéseket és eredményeket. Kommentálta a moszkvai és a németországi kultúraellenes megnyilvánulásokat. A hazai szerzők közül főleg Brogyányi Kálmán, Szalatnai Rezső, Peéry Rezső cikkeit közölte, de szerzői közé tartozott a svájci 117
