Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
FÁBRY Zoltán FÁBRY Zoltán (Stósz, 1897. aug. 10. Stósz, 1970. máj. 31.): író, publicista, irodalomkritikus. 1908-tól a rozsnyói ev. főgimnázium tanulója volt, 1915 okt.-ben „egyéves önkéntesnek" besorozták a Monarchia hadseregébe. A kassai 34-es gyalogezredhez került, ahonnan a losonci tiszti iskolára vezényelték. 1916 máj.-ban „hadiérettségit" tett, majd tizedesként a galíciai frontra került. 1916 szept.ben egy szuronyroham során élte meg azt a „gyilkos élményt", mely egy életen át elkísérte. 1917 júl.-ban nagy ezüst vitézségi érmet kapott, s hadnaggyá léptették elő. 1918 márc.ban az olasz frontra vezényelték. A júniusi nagy offenzíva előtt a hadvezetőség lehetővé tette, hogy az egyetemisták három hónapos pótszemeszterre szabadságot kapjanak. 1918 jún.-ban a pesti bölcsészeten magyar-történelem szakra iratkozott be. Babits Mihály előadásait hallgatta - részben az ő gyorsírásos feljegyzése alapján adták ki Babits előadásait Az irodalom elmélete címmel (Mindenki újakra készül, IV. köt., szerk. József Farkas, Bp. 1967). 1919 nov.-ben hazatért Stószra, apja halála (1919) és kiújuló tüdőbetegsége (1920) miatt megszakította tanulmányait. - Az első irodalomszervezők egyike. Az induló magyar lapok (Esti Újság, Kassai Napló, PMH) munkatársa, részt vállal a határon túli kisebbségi folyóiratok munkájából is. Franyó Zoltán Géniusz c. folyóiratának munkatársa (19241925), Szántó György Periszkóp c. lapjának szlovákiai szerkesztője, 1927 és 1939 között a romániai Korunk szlovákiai szerkesztője. 193 l-l 936-ban Az Út szerkesztője, 1936-tól a Magyar Nap munkatársa. 193 l-ben a kommunista párt jelöltjeként szülőfalujának bírája lett, a hatóságok azonban két év múlva megszüntették mandátumát. 1939-ben és 1941-ben az illavai várbörtön foglya volt. 1939 szept.től 1948 dec.-ig nem publikálhatott. 1949 márc.-ban a Csemadok örökös díszelnöke lett. 1948. dec. 15-től nyugdíjazásáig az Új Szó munkatársa. 1953 és 1958 között a Fáklyában és a Hétben publikált. Ideje már bizony c. bevezetőjével indult 1958-ban az Irodalmi Szemle, melynek haláláig főmunkatársa volt. A hatvanas évek elején Mo.-on is kezdtek odafigyelni tevékenységére, 65. születésnapján (1962) Érdemes Művész címet kapott, öt év múlva Munka Érdemrenddel, ill. A Magyar Népköztársaság Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. - írói munkásságát A bot (1920) c. novellájától számítjuk. Verseket is írt, ám hamarosan ráébredt, hogy igazi műfaja a közírás és a kritika. Az irodalom életproblémái c. kassai előadásával (1922 okt.) irodalomszervezőként mutatkozott be. Első korszakának legjelentősebb írása a Bécsi Haláltánc-ének: 1921 c. tanulmánya, melyet sokáig elveszettnek hittek (1978-ban Fónod Zoltán talált rá a hagyatékban; ISZ 1979/7-8). A húszas években a német expresszionizmus hatására azonosult az „emberirodalom" programjával, melyet az évtized második felében a „valóságirodalom" szemléletével helyettesített. 1924-től tapasztalható szemléletének beszűkülése, az esztétikai mércék erkölcsi posztulátumokkal való helyettesítése. E korszakra jellemző írásai első köteteiben (Korparancs, 1934; Fegyver s vitéz ellen, 1937), ill. később kiadott összeállításokban (Kúria, kvaterka, kultúra, 1964; Valóságirodalom, 1967) jelentek meg. Elfogultságait a harmincas évek elején a háborús élmény, valamint Ady háborúellenes költészete és a magyar kisebbségi líra meghatározó vonulata (Márai, Győry) hatására a vox humana vezéreszméje váltotta fel, melyhez élete végéig hű maradt. 1945 után a magyar kisebbség jogfosztottsága miatt kellett perlekednie. A vádlott megszólal (1946) c. döbbenetes erejű manifesztumát a cseh és szlovák íróknak címezte, de választ nem kapott rá. írása kéziratban terjedt. Először az ISZ közölte (1968), ill. a Stósz i délelőttök (1968) c. kötetben jelent meg. A vox humana eszmeiségét trilógiában kívánta megerősíteni (A gondolat igaza, 1955; A béke igaza, 1956; a harmadik kötet, az Ady igaza nem készült el, Adyról szóló írásait Turczel Lajos jelentette meg azonos címmel, 1977-ben). Későbbi köteteiben (Hidak, és árkok, 1957; Emberek az embertelenségben, 1962; Európa elrablása, 1966) a régi és új fasizmus kísértéseivel hadakozik. „Számadó" kötete, a Stósz i délelőttök előszavában ( Pro domo - pro mundo) az általa megtett utat is értékeli. Ebben a kötetben találjuk a sematizmus ellen írt nagy hatású tanulmányát (Antisematizmus) s a gondolatban dédelgetett Ady-kötetbe szánt írásait (Mag hó alatt). Az 103
