Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
TÖRÖK Elemér magyar nemzetiségi irodalom szervező-irányító fóruma és alkotóműhelye lett, s olyan termékeny kritikai légkör és tevékenység alakult ki, amely előmozdíthatta az írók, főként a kezdő tollforgatók fejlődését. Az 50-es években a Fáklya, az Új Szó, az Új Ifjúság közölte verseit, karcolatait, fordításait. 1958-tól az Irodalmi Szemle szerkesztője volt. Irodalompublicisztikai írásai, kommentárjai, beszámolói, a Böngésző c. rovatban közölt rendszeres folyóiratszemléi, kritikai reflexiói jelentősen hozzájárultak az ISZ színvonalának emeléséhez. Alig másfél évtized alatt mintegy 30 kötetet fordított le, s nemcsak szlovákból és csehből, hanem törökből (Nazim Hikmet), oroszból (Solohov) is. Szépirodalmi adottságairól halála után megjelent ifjúsági regénye, a Pozsonyi nyár tanúskodik. M.: A tücsök meg a hangyák, gyermekv., 1959; Pozsonyi nyár, iíj. r„ 1970. Ford.: Mai szlovák költők, v. antoi., szerk. és részben ford., 1954; František Hečko: Falu a hegyek közt, 1952; Jan Drda: Vörös Tortiza, 1954; Karel J. Erben: Mesék, 1954; Svatopluk Čech: Prücsök úr kalandos kirándulása, 1955; jaroslav Hašek: Feketesárga panoptikum, 1956; Alois Jirásek: A kincs, 1956; Karel Čapek: Történelmi görbe tükör, 1957; Jaroslav Hašek: Vidám állatkert, 1957; Karel Poláček: Öten voltunk cimborák, 1957; Jan Otčenášek: Brych polgártárs, 1957; František Hečko: Vörös bor, 1958; Andrej Plávka: Heten, 1958; František Langer: A Fehér Kulcs testvérisége, 1959; Peter Karvaš: Az ördög nem alszik, 1960; Bohuslav Brezovský: Vasmennyezet, 1961; Jaroslav Hašek: Az ibolyakék mennykő, 1961; Vladimír Mináč: Hosszú a várakozás, 1961; Alfonz Bednár: Üveghegy, 1962; Vladimír Mináč: Holtak és élők, 1962; Vladimír Mináč: Reggelre szól a harang, 1963; Peter Karvaš: Fintorgó múzsa, 1963. Ir.: Turczel Lajos: Búcsú T. T.-tól, ISZ 1964; uő: T. T. (1921-1964), ÚSZ 1964. jún. 3.; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) I., 2000. Sz. Z. TÓTH Tibor, Sági (Léva, 1928. márc. 27.Ipolyság, 1999. nov. 23.): publicista, műfordító, pedagógiai szakíró. Iskoláit Léván és Ipolyságon végezte, az érettségi után tanítói oklevelet szerzett Kassán (1950), Besztercebányán általános iskolai (1960), Po.-ban középiskolai (1978) tanári oklevelet szerzett szlovák-orosz szakon. A Komenský Egyetem BTK-án a szlovák nyelv és irodalom tanításának módszertanából doktorált 1982-ben. 1953-tól nyugdíjazásáig (1989) az ipolysági magyar gimnázium tanára volt. 1951-től az Új Szó külső munkatársa. - Zömmel Sági Tóth Tibor néven ír. Tudósítói tevékenysége mellett módszertani szakcikkeket, kulturális témájú beszámolókat, recenziókat írt, szinte minden hazai magyar lapba.Az Učiteľské noviny is gyakran közölt tőle írásokat. Szlovák, cseh és orosz nyelvből fordított. Ford.: Dušan Kováč: Az élet tovatűnő varázsa, elb., 1993. _ 7 TÖRÖK Elemér (Lelesz, 1930. nov. 14.): újságíró, költő. Po.-ban tanítói oklevelet szerzett (1953). 1953-1956-ban a po.-i Pedagógiai Főiskola hallgatója, tanulmányait megszakítva újságíró lett, 1956-1961-ben az Új Ifjúság belső munkatársa volt. 1961-ben hazaköltözött Leleszre, az ottani Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben nevelő, majd 1963-1964ben Kassán munkás, 1964-1977-ben Abarán igazgató tanító, 1977-től nyugdíjazásáig az Új Szó rovatvezetője volt. - Harsány mozgalmi versekkel indult. Veres Jánossal és Ozsvald Árpáddal közösen megjelent első kötete jól tükrözi költői szándékát: közvetlen részese akar lenni az osztályharcnak, az építőmunkának, intim hangulatai, magánjellegű problémái nincsenek. Petőfi népies dalait és Majakovszkij forradalmi pátoszát próbálta eggyé kovácsolni. Rádöbbenve hangütésének hamisságára alkotói válságba kerül. Mintegy másfél évtized múltán jelentkezik újra, merőben más lírai arculattal. A jelszavak hangoztatása helyett természeti képekbe oldja hangulatait, mondandóit. A harsányságot higgadt, bölcselkedő költői szemlélet, szelíd, sokszor mélázó hang váltja fel. Szűkebb hazája, a Bodrogköz természeti szépségei, mozgalmas történelmű lakói adják költői megújulásának hátterét. Egy sajátos tájegység poétája lett, aki szervesen a tájba épülve, a táj emberének gondjára-baj ára fi423
