Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

BÁRTFAI László szervezetek kongresszusának tervét is ez a társaság vetette fel. A kongresszus 1936-ban Tavaszi Parlament néven valósult meg. - Csehszlovákiában kiadott szépirod. alkotásai közül két regényét, a korábban Bécsben is megjelent Múlt és A sötét ujj (1928) címűt említjük. Ez utóbbi 1947-ben Gyár címmel jelent meg Bp.en. Fábry Zoltán a Korunkban úgy jellemezte, hogy ez „az első magyar parasztregény, mely szocialista regény is egyúttal". A sötét ujj folytatásának tekinthető a Gyárépítők, melyet 1929-ben folytatásokban közölt az Új Szóban, a lap szüneteltetése miatt azonban befejezetlen maradt. - B. jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki Csehszlovákiában. Támogatta a Sarló mozgalmat s a népfrontos, antifasiszta értelmiség megszervezését. 1945 után visszatért Mo.-ra, ahol 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. M.: Elbeszélések, Pécs 1901; Múlt, Bécs 1920; Öten a hóban, vál. elb., 1960, 1978; Árnyék a hídon. cikkek. Bp. 1970. Ir.: Ady Endre: B. L. könyve. Az élet arca, Ny 1917; Illyés Gyula: B. L.: A sötét ujj. = I. Gy.: Iránytűvel 1., Bp. 1975; József Farkas: B. L. = J. F.: írók, eszmék, forradalmak, Bp. 1979; Csanda Sándor: B. L. csehszlovákiai munkássága. = Első nemzedék, Po.-Bp. 1968; Fábry Zoltán: Az ige terjesztője. = Öí 7., Po.-Bp. 1988; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993., Po., 2002. F. Z. BÁRTFAI László; Koncsek (Margonya, 1905. ápr. 6. - Pozsony, 1980. dec. 19.); újságíró, műfordító. A szegedi egyetem természettudományi karán tanult, ezt követően a Délmagyarország, majd az ungvári Kárpáti Híradó felelős szerkesztője volt. A második vh. végén a szovjet csapatok mint civil személyt elhurcolták, rossz egészségi állapota miatt azonban aránylag rövid idő múltán hazaengedték. Családja közben kelet-szlovákiai rokonokhoz menekült, így került végül B. L. is Szlovákiába. Po.-ban a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó dolgozója, a Szövetkezeti Termelés c. lap magyar mutációjának fordítója és szerkesztője, majd nyugdíjazásáig a Szabad Földműves olvasószerkesztője volt. Ford.: Norbert Frýd: A keselyűk kútja, 1957; Josef Augusta: Az ősember tábortüzeinél II., 1966; Miloš Kratochvíl: A fekete Napóleon, 1967; Dušan Hamšík: A középszerűség géniusza, 1968; Milan Ferko: Kalózkirályok és királyi kalózok, 1968: uő: Kalózok és rajongók, 1971; Vojtech Zamarovský: Róma történelmet írt, 1969; Ludvík Souček: Az ősi lovagi jel, 1972; uő: Napfény-tó, 1980; Miloslav Stingl: Indiánok hadiösvényen, 1973; Alois Jirásek: Erdei magány, 1974; Ján Jonáš: A Szűz jegyében, 1974; František Běhounek: Brent ezredes különítménye, 1975; Peter Andruška: A kakukkos óra, 1978. K. T., M. J. BÁT K Y László (Bős, 1919. febr. 1. - Pozsony, 1980. márc. 31.): közíró, szerkesztő. Az elemi iskolát szülőfalujában, a polgárit Somorján végezte. Napszámosként, majd könyvelőként dolgozott. Cikkei, elbeszélései, riportjai először vidéki lapokban (Csallóközi Lapok, Komáromi Lapok, Somorja és Vidéke), később irodalmi folyóiratokban (Magyar Minerva) és napilapokban jelentek meg. A Magyar Napnak állandó külső munkatársa volt. 1938 után a bp.-i Magyar Nemzet csallóközi tudósítója és a Győri Hírlap külső munkatársa volt. 1950. febr. l-jétől az Új Szó munkatársa, főszerkesztő-helyettese, majd rovatvezetője, 1952-1955-ben a Fáklya főszerkesztője: ezekbe a lapokba számos irod. és kulturális vonatkozású cikket, kritikát is írt (Emlékek, levelek, ÚSZ 1977 dec. - 1978 ápr.). E Z. Batsányi-kör: irodalom- és kultúra-népszerűsítő kör. 1965 febr.-ban alakult Kassán a Csemadok helyi szervezete mellett. Szervezői Béres József, Görcsös Mihály és Petneházy (Pohl) Ferenc voltak. Fő rendezvényei: Batsányi-emlékest, Bartók-emlékest, népballadaest, Rákóczi-emlékest, Kodály-emlékest; ezeken előadóként vagy vendégként szerepeltek: Ádám Jenő, Bartókné Pásztory Ditta, Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Illyés Gyula, Jancsó Adrienne, Keresztúry Dezső, Németh László, a Tátrai-vonósnégyes, Vargyas Lajos. Kezdeményező szerepe volt az 1967-től évente megrendezett kassai Kazinczy Napokban, s a vágsellyei Vörösmarty Klubbal együtt ösztönzően hatott az ifj. klubmozgalomnak a Csemadok keretei közti kibontakozására. 1969 után pol. nyomásra elhalt. 40