Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

DARKÓ István rében végzett jelentősebb kutatásokat. Cikkei, tanulmányai hazai magyar és szlovák, továbbá mo.-i szaklapokban, múzeumi évkönyvekben, tanulmánykötetekben jelennek meg. M:. Népi gyógyászat a Kisalföld északi részén, Komárom-Dunaszerdahely 1994; Muzeológiai Füzetek 1. (szerk.), Dsz. 2002. L. J. DARKÓ István; Székely István (Szentendre, 1902. márc. 19. - Budapest, 1972. aug. 6.): író, publicista, lapszerkesztő. Unit. székely családból származott, de gyermekkora egy részét és ifjúkorát már Losoncon töltötte, s ott járta ki a gimnáziumot. Tagja volt a Madách Körnek és munkatársa A Mi Lapunknak. Intenzíven részt vett a kisebbségi irod. és kult. élet építésében: Sziklay Ferenccel együtt szervezte a Kazinczy Könyvbarátok Társaságát, majd a Kazinczy Szövetkezetet, körzeti titkára volt a SZEMKE-nek, főszerkesztője a Magyar írásnak, szerkesztője a Figyelőnek. A bécsi döntés után a kassai rádió igazgatója lett. 1945-ben szovjet fogságba vitték, majd miután onnan betegen visszatért, a magyarok elleni koncepciós pereket szériában gyártó népbíróság vád alá helyezte. Az eljárás folyamán Mo.-ra szökött, ahol egy ideig a Magyar Áttelepülési Kormánybizottság alkalmazottjaként, kollégiumi igazgatóként működött, 1950-től nyugdíjazásáig pedig fizikai munkás volt. írói fellépése egybeesik a csehszlovákiai magyar irodalom indulásával. Eleinte verseket is írt, időnként drámával foglalkozott, de tartós műfaja a novella és a regény volt. íróink közül egyedül ő kapta meg 1937-ben a csehszlovák Állami Díjat, formálisan az Égő csipkebokor c. regényéért, valójában addigi életmüvéért. Az első kisebbségi korszak élvonalbeli novellistája. Fellépésekor a modern prózai stílus és szemlélet (expresszionizmus, parabola) felé orientálódott, de a 20-as évek második felétől a realizmus művelője lett. A hic et nunc elvét, a „szlovenszkóiságot" ő érvényesítette a legaktívabban, s ilyen jellegű alkotásai közt remekek is vannak (Daliás, Szlovenszkói vásár, Remetemadár). Témáit főleg a népéletből, a magyar-szlovák népi érintkezés világából merítette, de a dzsentri rétegek életformáját s hanyatlását-pusztulását is szuggesztíven ábrázolta (Áll a bál, Görögtűz). A militarizmus elítélése s az emberi jóság felmutatásának vágya egész novellisztikáján végigvonul (Vakok, Áldott krumpliföld, Önként jelentkezett). Nyelvezete, melynek kialakulására a székely és palóc tájnyelv színezően hatott, novellái zömében erőteljes és egyéni, de Zapf László szerint az is előfordul, hogy a székely alakok palóc ízzel beszélnek. - A regényírás területén is kísérletet tett a kisebbségi létforma, a „szlovenszkói magyar lelkület" kifejezésére. Törekvése a Deszkavárosban járt sikerrel. Ennek főhőse, a nemesi születésű Gáth Tamás az államfordulat után nem követi távozó családját. Illetőségi jogával élve itt marad, s a fényes családi házból kikényszerülve és iparosok, munkások közé vegyülve a helytállás példáját nyújtja. A „szlovenszkói magyar regénnyel" való további próbálkozásai (Szakadék, Égő csipkebokor) művészi megvalósítását a téma túlságos romantizálása akadályozta. A novellái adottságú szerzőnek a terjedelmes és bonyolult regénycselekményekhez nem volt kellő szerkezeti érzéke. Első regényének, a középiskolai diákkörnyezetben játszódó Zúzmarának egyszerű a szerkezete. Főhőse, a gyárosfi Szel le Laci raszkolnyikovi típus, aki apja hatására tudatosan alakítja magában az érzelmeken felülemelkedő és erőszakra képes embert, s iskolatársait bábukként kezeli. A nagyszámú kritika szerint a negatív fejlődés ábrázolása ígéretes, de a megtérésnél a lélektani hitelességet nagyrészt moralista szólamok helyettesítik. Négyöt kisregénye közül kettő emelhető ki: A szép ötvös legényben mély és őszinte székelynosztalgiával az erdélyi régmúltat, a céhrendszer ottani korszakát idézi fel, s annak nyelvi érzékeltetésére mérsékelten archaizálja stílromantikus nyelvezetét; a Zsenikában egy kamaszgyerek szexuális ébredezésének válságait mutatja be jó lélektani beleérzéssel s az első Nyugat-nemzedék kallódó íróira (Cholnoky László, Szini Gyula) emlékeztető sejtelmes atmoszférateremtéssel. Publicistaként és riporterként is érdemes munkát végzett, ezeket az írásait gyakran Székely István név alatt közölte. Ostorozta a csehszlovák kormányok kisebbségellenes politikáját, harcolt a köz- és szellemi élet tisztaságáért s a kritika jogaiért (A belföldi magyar könyvkiadás megteremté80