Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

CSONTOS Vilmos M.: X-ék a hetediken, elb., Po. 1987; Vendég a cso­dakönyvben, m., Somorja 1996; Királyok, fejedel­mek, kormányzók, ism.terj., Dsz. 1996, 2000, 2003; Apáink öröksége, rip., pedagógusportrék, Dsz. 1999; Iskolatörténet, uo. 2002; Hajnali álom, n., uo. 2003; Híres és hírhedt személyek a magyar történe­lemben, ism.terj., uo. 2004; A tündérek titka, m., uo. 2004. Ir.: Dusza István: Egy nap a jövőnek, rec., VUSZ 1985. júl. 19.; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) II., 2001.; Csanda Gá­bor: Történetmondás felsőfokon (Iskolatörténet), ÚSZ Könyvjelző 2003. febr. 13. F. Z. Csillagfény (1992-1996): katolikus havilap, kiadta a Jókai KIK, később (1995/1) a Jókai Csillag KIK. r. L. CSIZMADIA Dezső (Hetény, 1928. ápr. 8. ­uo. 1995. márc. ?): történész. Bp.-en tanítói oklevelet szerzett (1950), a Komenský Egye­tem BTK-n történelem szakot végzett (1955), később kandidátusi fokozatot ért el (1967); 1968-ban doktorált. 1955-1962-ben az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1970-ig a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktu­sa, ill. a Mezőgazdasági Főiskola oktatója volt. 1982-től nyugdíjazásáig (1988) a komáromi történeti könyvtárat vezette. - Kutatási területe a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom. M.: Maďarský pracujúci ľud v SR v boji proti na­stupujúcemu fašizmu v r. 1934-35, tan., Historický časopis 1958/3; A csehszlovákiai magyar haladó e­rők két világháború közötti kapcsolatainak problé­máihoz, tan.. MTA II. Oszt. Közi. 1968/17; A Ma­gyar Tanácsköztársaság emléke a csehszlovákiai munkásosztály körében, tan., a Szegedi Tanárképző Főiskola Tud. Közi., 1969. F. Z. CSMASZ -» Csehszlovákiai Magyar Akadé­mikusok Szövetsége CSMTIMT -» Csehszlovákiai Magyar Tudo­mányos, Irodalmi és Művészeti Társaság CSOMÁR Zoltán (Pinkóc, 1906. aug. 27. ­?): egyháztörténész, publicista. Kisráton volt ref. lelkész. 1938 után Mo.-on élt. M: Csendes órák, imakönyv, Ungvár 1936; Út, igazság, élet, beszédek, cikkek, Nagykapos 1938; Húsz év Ungvár történetéből. Bp. 1939; A cseh­szlovák államkeretbe kényszerített magyar refor­mátus egyház húszéves története, Beregszász 1940. Ir.: A magyar kultúra 50 éve Kelet-Szlovákiában, szerk.: Gyüre Lajos, Kassa 1968. Cs. S. CSONTOS Vilmos (Garamsalló, 1908. okt. 11. - Zseliz, 2000. szept. 12.): költő, emlék­iratíró. A paraszti szegénység legmélyéről jött. Öt elemi elvégzése után kenyérkeresetre kény­szerült. Eleinte napszámos, részarató volt, majd kitanulta az épület- és bútorasztalos szakmát. Művelődésre, költői hajlamainak ki­teljesítésére csak autodidakta módon, szabad idejének rovására kerülhetett sor. - Első verse­it a Bars c., Léván megjelenő hetilap közölte. Lírájában az autodidaktákra jellemzően rend­kívül szoros a kapcsolat a versalany és a való­ság, a versképző ihlet forrása között. Csaknem minden sora önvallomás, szinte kizárólag ön­magát és közvetlen környezetét írja, egész életútja nyomon követhető verseiben. Költői eszköztárán a nagy magyar klasszikusok (Arany, Petőfi, Ady) és a magyar népköltészet formakincse, valamint a népi írók mozgalmá­nak (Erdélyi József, Sinka István) hatása érez­hető. Már kezdetben kialakultak s a későbbi­ekben alig változtak verstechnikájának jellem­zői: a vershelyzet többnyire leírásos rögzítése, az ihletet kiváltó hangulat-gondolat-élmény kifejtése, majd a költemény poénszerű lezárá­sa a tanulság, az üzenet, a megőrzésre érdemes emlék megfogalmazásával, s mindez hagyo­mányos, rímes-ritmusos formában. Cs. költé­szete tematikailag néhány motívum kör kieme­lésével rendszerezhető. Túlnyomó többségé­ben a gyermek- és iljúkor, a felnőtté válás és társadalmi beilleszkedés, a történelmi katak­lizmák stb. küzdelmeit felidéző nosztalgikus emlékképek, az idő múlásán, az öregedés elke­rülhetetlenségén és romboló hatásán töprengő gondolatok jelentik számára a versképző ihle­tet. A legfrekventáltabb motívumkör a szülő­földhöz, a szeretett tájhoz és népéhez fűződő érzelmeit, töretlen hűségét és ragaszkodását tükröző képek, hangulatok, vallomások, to­vábbá a családi és közösségi kapcsolatok vi­77

Next

/
Thumbnails
Contents