Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

CSELÉNYI László dinamizálása, Iskolakultúra 2004/4; Vörös István: A filológus éjjeli éneke = Lakatlan szigetek már nincsenek, Bp. 2001; Németh Zoltán: Hárman az ágyban, Kalligram 2003/12; Hizsnyai Zoltán: Tűz és víz, Kalligram 1994/11; Adamik Tamás: Keresz­tény himnuszok, Szőrös Kő 2001/4; Benyovszky Krisztián: Tömör gyönyör. Könyvjelző 2004. júni­us 17. T. Á. CSELÉNYI László (Gömörpanyit, 1938. márc. 15.): költő. Tanulmányait Tornaiján és Po.-ban végezte, 1960-ban magyar-szlovák szakos tanári oklevelet szerzett. 1960-1962­ben a Hét, 1962-1965-ben az Új Ifjúság szer­kesztője volt. 1965-1966-ban egy évet Párizs­ban töltött, 1967-1968-ban a Madách Könyv­kiadóban dolgozott, majd 1968-1970-ben me­gint Párizsban élt. Párizsi tartózkodásai alatt alkalmi munkákból tartotta fenn magát, köz­ben franciául tanult, és szorosan együttműkö­dött a Magyar Műhely alkotógárdájával. 1970­ben hazatért, s 1978-ig a Madách Könyvkiadó könyvterjesztője volt. 1978 és 1991 között szabadfoglalkozású író, 1991-től 1998-ig a nyitrai Ped. Főiskola oktatója. 1998-tól nyug­díjas. Irodalmi díjai: Madách Imre-díj (1986), a hollandiai Mikes Kelemen Kör Díja (1989); a Magyar Műhely Kassák-díja (1990), Ma­dách Imre-díj (1999), Posonium-díj (2002), József Attila-díj (2003).-A szlovákiai magyar írásbeliség azon kevés alkotóinak egyike, akiknek életművét csak az egész magyar iro­dalom összefüggésrendjében lehet maradékta­lanul értékelni. A magyar költészet legmaka­csabb avantgardistája - ahogy Esterházy Péter egyszer megjegyezte róla. Az 1958-ban meg­jelent Fiatal szlovákiai magyar költők c. anto­lógia (amely többek között az akkor még alig húszéves Cselényinek is debüje volt) nem kis mértékben neki köszönhetően lett a szlovákiai magyar irodalom botránykövévé. Pedig a fia­tal költő „antológiás" verseinek, sőt még első kötete darabjainak a hangja is meglehetősen hagyományos, Juhász Ferenc barokkos-szür­realista képeivel-mondataival felerősített váte­szes-vallomásos hang. A neoavantgárd, ponto­sabban a strukturalista-nyelvfilozófiai-szöveg­elméleti ihletésű modern költészet máig tartó hatása első párizsi tartózkodása idején éri. Az­óta mintha egyetlen monumentális, megíratlan és megírhatatlan avantgárd-transzavantgárd költeményhez írná a variációkat és kombináci­ókat. (Egyik montázsának ő maga adja ezt a címet: A megíratlan költemény.) Művének végletes nyitottságával, egyfajta zenei fogan­tatású nyelvi „aleatóriájával" (amely Cselényi versnyelvében elsősorban „véletlen" hangcse­réket, csonkolt, szándékosan befejezetlenül hagyott grammatikai szerkezeteket, jelentés­halmazzá bontott-roncsolt szavakat, szójáté­kokat, ellentétezéseket jelent) s a hagyomá­nyos élménynek és személyiségnek a mű­struktúrából való kikapcsolásával rendkívül gazdag, változatos, sokrétű s ellentmondásos anyagot sikerül művébe bedolgoznia. Például az eddig talán legnagyobb kritikai visszhangot kiváltó Téridő-szonáta (1984) c. kötetében új­ra olvashatjuk - újabb szövegei közé montá­zsolva-korábbi, még hagyományos formában írt verseit, riporttöredékeit, újra találkozhatunk a gyermekkor világával, a második vh. és a ki­telepítés motívumaival, a csallóközi szerel­mekkel s annak a csallóközi nagy árvíznek a képeivel, amelyik ezt a bukolikát lemosta s még annyi mindent lemosott a föld színéről, valamint mindennek az ellenpontjával: a fo­gyasztói társadalom Párizsban megélt helyze­teivel, a szellem világából pedig töredékes fi­lozófiai gondolatokkal, írói sorsokkai s mí­toszfragmentumokkal. - Az utóbbi években verset keveset ír, főleg korábbi műveit új mű­vészi tervekbe fogó köteteivel, valamint szen­vedélyes irodalmi publicisztikájával és iroda­lomnépszerűsítő esszéivel van jelen irodal­munkban. M.: Kesely lábú csikókorom, v., Po. 1961; Erők, v., Po.-Bp. 1965; Krétakor, avagy Lehetőségek egy el­képzelt szöveghez, v., uo. 1978; Jelen és történe­lem, riportok, esszék, Po. 1981; Téridő-szonáta, v., Po.-Bp. 1984; Kiegészítések Hérakleitoszhoz, v., uo. 1989; A megíratlan költemény, v., esszék, uo. 1990; Acetilén ágyak, v., Po. 1991: Elvetélt szivár­vány, v., uo. 1994; Az eggyé vált sok/k, v., esszék, uo. 1995; Aleatória, v., uo. 1998; A nélkülözhetet­len 100 könyv, esszék, Dsz. 1998; A sámánénektől a posztmodern show-ig, esszék, uo. 2000; Sokágú síp, esszék, uo. 2002; A riporttól a mítoszig, mü­helyvallomások, interjúk, esszék, Po. 2001; Ezred­forduló. napló, memoár, uo. 2002; Kő-ország, ver­sek, riportok, esszék, versmontázsok, uo. 2003; Kiegészítések Hérakleitoszhoz avagy A nélkül öz­74

Next

/
Thumbnails
Contents