Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
Csehszlovákiai Népszava megalakult a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniója is, mely főleg az újságírói nyugdíjbiztosításban részt vevők ügyeit intézte. T. L. Csehszlovákiai Népszava: a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt magyar nyelvű központi hetilapja. 1926 márc.-ban indult az 1925-ben megszűnt Ruszinszkói Népszava jogutódjaként és évfolyamai folytatójaként. 1926-1928-ban Prágában, 1929 és 1938 között Po.-ban jelent meg Surányi Géza, Schulz Ignác (1931-től) és Fehér Ferenc (1935-től) szerkesztésében. Szépirod. és irodalomkrit. anyagokat is közölt, s rendszeresen beszámolt a po.-i és vidéki munkásakadémiák előadásairól. Ismertebb munkatársai: Andreánszky István, Benjámin Ferenc, Bodnár István, Jelen Mihály, Révész Béla, Szalatnai Rezső, Tóth József, Várnai Zseni. T. L. Csehszlovákiai Sport (1953. jan. - 1969. dec.): a Csehszlovák Testnevelési Szövetség hetilapja. Utódlapja a Sportvilág (1970. jan. 1971. dec.). Főszerk.: Federmayer István. F. Z. Csehszlovákiai Tanügyi Törvények és Rendeletek Gyűjteménye: az Iskola- és Népmüvelésügyi Minisztérium hivatalos közlönyének (Věstník) kivonatos magyar fordítása. Komáromban jelent meg 1930 febr.-tól 1937 dec.-ig Vásárhelyi Károly és Uhereczky Géza szerkesztésében. Kiadója a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület volt. T. L. Csehszlovák Jog: jogi, államtudományi és pénzügyi szaklap. Kassán jelent meg 1921 okt.-töl 1938 szept.-ig hetente egyszer, Tänzer Hugó szerkesztésében. T. L. Csehszlovák Kisebbségkutató Intézet (eredeti nevén: Československá společnost pro studium menšinových otázek): Masaryk köztársasági elnök előzetes jóváhagyásával, Kamil Krofta történész-politikus irányításával 1929 végén Prágában kezdte meg működését. Két folyóiratot jelentetett meg: a cseh Národnostní obzort (Nemzetiségi Szemlét) és a német Prager Rundschaut. A Knižnica menšinových otázek (Kisebbségi kérdések könyvtára) c. sorozatának keretében könyveket is kiadott. Masaryk elnök így nyilatkozott róla: „Abban az államban, ahol nemzetiségek élnek, a többségi nemzet feladata, hogy a kisebbségeknek a többségi nemzethez és az államhoz való viszonyát ésszerűen szabályozza. Nem szabad várni arra, amit a kisebbség akarni, követelni fog, de nem szabad engedményeket tenni sem aszerint, hogy a kisebbség milyen hangosan tudja nyilvánítani pol. követeléseit, hanem a viszonyok helyes analízise alapján kell eljutni annak programszerű megállapításához, hogy a kisebbség helyzete az államban hogyan szabályoztassék." Az intézet ezt a túlzottan pragmatikus és centralisztikus célkitűzést valósította meg, amiért a magyar kisebbségi körök gyakran bírálták. - Az első magyar reagálások még nagyon bizakodók és elismerök voltak: az Uj Szóban arról írtak, hogy az intézetnek 9 szakosztálya lesz, a Magyar Diákszemlében elismeréssel és várakozással idézték Masaryk 1919-es humánus kisebbségpol. nyilatkozatait, de kifogásolták, hogy Emanuel Rádi, a kitűnő cseh kisebbségi szakértő nincs az intézet tagjai között. 1934ben a Magyar Figyelőben Berecz Kálmán rendkívül hasznos európai helyzettájékoztatásnak minősítette a kisebbségi könyvsorozat egyik könyvét (Dr. Emil Sobota: Jazykové právo v evropských státech), s javasolta magyarra fordítását. A csalódások és kritikák 1936 után jelentkeztek, amikor a kisebbségi magyar kutatómunka a rövid életű Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság mozgósító hatására nagymértékben felerősödött. A Národnostní obzorban is publikáló Duka Zólyomi Norbert keményen kifogásolta az Intézet és a lap merev többségi szemléletét, s konkrétan azt, hogy „a lap a magyar szerzők tanulmányait csak fenntartásokkal közli, s a saját álláspontjának leszögezése után a további vitának nem ad helyet". Ebben a helyzetben Duka az önálló magyar kutatómunkát tartotta fontosnak, amely „a kisebbségi ideológia szemszögéből s a kisebbség védelmére és gyarapodására történik". Emanuel Rádi is az intézet kritikusai közé tartozott, s mikor Mai éter 72
