Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

Előszó az első kiadáshoz

Előszó az első kiadáshoz Küzdelmes utat tettek meg az elmúlt években a lexikon szerkesztői, munkatársai. A kiadás gondját 1980-ban a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalta magára. Az alapelvek meghatározása után kezdetét vette a serény munka. Az ügybuzgalomra jellemző, hogy 1983-ban nyomdakész volt a kézirat. Kiadását azonban lehetetlenné tette a kiadóra kényszerített véleményező eljárás. Akárcsak a szlovák irodalmi lexikon esetében, a mi esetünkben is a késleltetés, az ellehetetlenítés játszotta a főszerepet. Hiányzott a megértő jóakarat is. Az SZTA Irodalomtudományi Intézete ugyanis nem azonosult elképzelésünkkel, s elképesztőnek tartotta a lexikonunkba felvett címszómennyiséget. Az „elvárásoknak" még a harmadszor átdolgozott kézirat sem felelt meg, minthogy a kihagyásra ítélt szócikkeket közös címszók alatt újrafogalmaztuk. Végső soron a politikai szempontok ostoba szüklátókörüsége is okozta, hogy a kiadó akkori vezetősége elfogadta a kiadás folyamatos elodázását. A Madách Könyv- és Lapkiadó feloszlatása után a Madách-Posonium Kft. igazgatója, Dobos László kért fel bennünket (1995 márciusában) a munka folytatására. A megváltozott körülmények, valamint a többszörösen átdolgozott és szerkezetében eltorzított kézirat eleve szükségessé tették a szócikkek újraírását. így született meg a kiegészült szerzői munkaközösség áldozatos munkája révén - rövid kilenc hónap alatt - ez a kiadvány, melyet most az olvasók és a szakmai közvélemény megtisztelő figyelmébe ajánlunk. Nem titkoljuk, nem kis gondot jelentett számunkra az alapvető müvek, monográfiák, bibliográfiák hiánya, melyeknek pótolhatatlan szerepük van egy-egy életmű, folyóirat, kulturális szervezet megítélésében. A lexikon témaköre is bővült, minthogy anyagába felvettük a társmüvészetekről (képzőművészet, zenetudomány, népművészet) szóló alapvető tájékoztatást. Az irodalomtudomány, a nyelvtudomány és a történettudomány a korábbi változatban is szerepelt. Bonyolította a munkát, hogy a szerkesztés végső stádiumában olyan munkatárs vált ki közülünk, akinek részvételével kezdettől fogva számoltunk. Köszönettel tartozunk régi és új munkatársainknak, hogy készségesek voltak szándékaink támogatásában. Kegyelettel gondolunk azokra, akik időközben elhagytak bennünket, munkájuk eredményét azonban (adataiban felfrissítve) közreadhatjuk. Önzetlen segítőkészséggel Turczel Lajos véglegesítette Csanda Sándor és Sándor László szócikkeit, Mayer Judit pedig a Kulcsár Tibor által elvégzett munkát egészítette ki, illetve új címszavak megírásával segített. A címszavak megformálásakor nem rőffel mértük az esztétikai értéket. Noha a szócikkek terjedelme eleve utal az életmű jelentőségére, képtelenség lett volna az arányok tökéletes betartását szorgalmazni. Tisztelve a munkatársak egyéni ízlését, felfogását, stílusát, úgy gondoltuk, a sajátos személyiségjegyek csak színesebbé tehetik a lexikon anyagát. Munkánk sarkköve az adatközlés, szükségét éreztük azonban annak is, hogy az arra érdemes életművek esetében a szűkszavú ténybeliséget kiegészítsük az értékelés, a minősítés szempontjaival. Ezzel is segíteni kívánjuk az olvasók tájékozódását egy-egy életmű egészében, netán felkelteni az életmű iránti érdeklődést. Bár az egyes értékelések nem nélkülözhetik a szubjektivitást, meghatározónak tekintettük, hogy elfogultság és részrehajlás nélkül - sine ira et studio - közelítsük meg az életműveket. A lexikon nem foglalkozik irodalomelméleti kérdésekkel, s csak érintőlegesen szól a természettudományok területén értékelhető eredményekről. Ez utóbbiak fehér foltjai kisebbségi életünknek. Néhány sajátosan (csehszlovákiai magyar irodalmi fogalmat (négyek, nyolcak, valóságirodalom stb.) azonban beiktattunk a szócikkek közé. Lexikonunk szerkezetében az Új magyar irodalmi lexikoné hoz hasonló elvekre épül. A vezetéknév (családi név) nagybetűkből áll, a keresztnév, ill. a polgári név kisbetűs (az álnevek változataival és a betűjelekkel nem foglalkozunk). Az intézmények, folyóiratok, közös (összefoglaló) szócikkek címszava kisbetűs. A címszót zárójelben a születési és halálozási adatok követik. Kérdőjel utal azokra az esetekre, amikor egy-egy adat meghatározhatósága bizonytalan. A zárójel után kettőspont jelzi a címszó folytatását, kisbetűs formában a minősítés, foglalkozás (író, költő, szerkesztő, nyelvész stb.) következik. Utaló jellegű tájékoztatás, névváltozat esetében kettősponttal 8