Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
UNGVÁRY Ferenc UNGVÁRY Ferenc (Nyitra, 1892. máj. 31. Pozsony, 1984. jan. 14.): színész, rádióbemondó. műsorvezető, rendező, műfordító. Nyitrán érettségizett 1911-ben, majd beiratkozott a bp.-i egyetem jogi karára. 1912-ben felvették a színiakadémiára, de tanulmányait az első világháború kitörése miatt nem folytathatta. 1914-ben behívták katonai szolgálatra, és csak a háború végén került haza Nyitrára. 1919-ben Polgár Károly színtársulatához szerződött Pozsonyba; 1922-ben Magyarországra ment, s ott előbb a budai Várszínház rendezője és színésze volt, később a budai-miskolci színház tagja lett. 1925-ben visszaszerződött Szlovákiába Faragó Ödön kassai színtársulatához, s öt évig ott játszott. A színészi pályát elhagyva többféle vállalkozással próbálkozott, végül 1934-ben a Szlovák Rádió magyar adásának lett a rendezője és bemondója. 1939-től vezette a pozsonyi rádió magyar adását egészen annak megszűntéig (1943). U.-t ekkor a rádió programstatisztikai osztályának vezetésével bízták meg, s ezt a munkakört töltötte be később is, a háború befejeződése után, miután 1945 májusában visszatért a koncentrációs táborból, ahová 1944 októberében hurcolták el. - Még az első köztársaság éveiben énekes színésznő feleségével, Újházy Nusival saját kezdeményezésükből munkás-szavalókórusokat szerveztek, színdarabokat tanítottak be, munkáselőadásokat tartottak. - U. számos rádiójátékot írt és rendezett, és színészként is szerepelt ezek előadásában. Megírta a szlovákiai magyar színjátszás történetét; ez az igen gazdag anyagot tartalmazó munka kéziratban maradt. Eredeti példányát örökösei a bp.-i Országos Széchényi Könyvtárnak adták át. Ennek másolatát, továbbá az U. hagyatékában található gazdag levelezést, hangjátékokat, rádióműsorokat, kordokumentumokat a somorjai Bibliotheca Hungarica őrzi. Ford: Peter Jilemnický: Iránytű, 1951; uő: Két esztendő a szovjetek országában (Teodor Sebóval), 1954; Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség (Teodor Sebóval), 1953; uő: Új élet, 1956; Jan Domasta: A só legyőzi az aranyat (Teodor Sebóval). 1952; Ladislav Luknář: A becsületes juhászlegény (Teodor Šebóval). 1953; uő: Fészek a viharban, 1960; Ľudo Zelienka: Az élősarok (Krizsan Saroltával), 1955; Peter Karvaš: Velünk és ellenünk. A gyermek és a kard (Tóth Tiborral), 1955; Ilja Prachař: Az igazi otthon (Ambrus Józseffel), 1957; František Frýda: Gyökerek a viharban, 1960; Jaroslav Dietl: Vigyázz, ha j ön a kísértet!, 1962. M. J. UPOR Tonuzaba Archleb Levický Dániel Úradné Noviny Župy Abauj-Turňanskej a Mesta Košíc - Abauj-Torna Vármegye és Kassa Város Hivatalos Lapja: 1919 és 1922 között kéthetente szlovák és magyar nyelven jelent meg Kassán, Juraj Bulla szerkesztésében. T. L. Úradné Noviny Župy Komárňanskej a Mesta Komárna - Komárom Vármegye és Komárom Város Hivatalos Lapja: 1920 és 1922 között kéthetente szlovák-magyar nyelven jelent meg Komáromban, Pavol Soltész szerkesztésében. Úradné Noviny Župy Prešporskej - Pozsony Vármegye Hivatalos Lapja (1919. máj. 22től Ú. N. Ž. Bratislavskej - Bratislava Vármegye H. L.): 1919 és 1924 között szlovák-magyar nyelven jelent meg Po.-ban, Matej Somogyi, Vojtech Bohuczky, Antonín Palkovič és Jaroslav Kruliš szerkesztésében. T. L. Úradné Oznamy Županského Úradu Župy Hontianskej - A Hontmegyei Zsupáni Hivatal Hivatalos Közleményei: 1919 és 1921 között szlovák-magyar nyelven jelent meg Ipolyságon. y Úradný Policajný Vestník Slovenska - Zentral Polizeiblatt der Slowakei - Szlovenszkói Központi Rendőri Közlöny: 1928-tól szükség szerinti időközökben jelent meg Po.-ban, szlovák-német-magyarnyelven. 1929 és 1932 között a szlovák elnevezésben a Vestník szó Oznamovateľra változott. T. L. 442
