Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Tudományos élet és irodalom 1918-1945 Tudományos élet és irodalom 1918-1945: A kisebbségi szellemi élet leggyengébb, legszervezetleriebb területe volt, mivel a fejlődéséhez szükséges alapintézmények (egyetem, akadémiai intézet, országos magyar könyvtár, tud. folyóiratok, szakbibliográfiák) hiányoztak, s a kisebbségi kutatók általában nem részesültek állami támogatásban. Az 1931-ben Masaryk köztársasági elnök egymilliós adományából létesített Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (közkeletű nevén Masaryk Akadémia) jobb fejlődési perspektívával kecsegtetett, de pol. szempontok szerint választott vezetősége rossz gazdálkodással és tömeges tagfelvétellel néhány éven belül anyagi és erkölcsi csődbe juttatta a nagyra hivatott intézményt. Egyéb reményteljes kezdeményezések, mint pl. az 1936-ban jó szervezéssel induló Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság, az anyagi ellátatlanság miatt nem lehettek életképesek. A nehéz körülmények között csak néhány humán jellegű tud. szak bontakozott ki, de szigorúbb minőségi és módszertani szempontból ezek produkciója is sok fogyatékosságot mutat. A zömmel amatőr kutatóknak nem volt következetes tud. módszerük, munkáik így gyakran a tudomány és a publicisztika keverékeként hatnak. A produktívabb szakágazatok és művelőik: Kisebbségtudomány: ezt az elnevezést a sajtóban, tudománytörténetben és kritikában azokra a művekre alkalmazták, amelyek a kisebbségi társad. gazd., pol., kult. és jogi viszonyaival foglalkoztak. Zömmel szociológiai vagy szociológiát pótló munkákról van szó, de más szakágazatok (demográfia, statisztika, jogi irodalom stb.) is képviselve vannak bennük. Ebben a széles skálájú ágazatban volt a publicisztikának és az akkoriban népszerű szociográfiának a legerősebb hatása, ami rontotta a létrejött müvek tud. színvonalát, de forrásértékük így is megmaradt. A legmaradandóbbnak 3 tanulmánygyűjtemény eredményei bizonyultak: a 23 tanulmányt tartalmazó Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938 (szerk. Borsody István, Bp. 1938), mely a kisebbségi életnek szinte kisenciklopédiája, a 12 írásból álló Kisebbségi problémák (Léva 1937) és A szlovákiai magyarságélete 1938-1942 (Bp. 1942), mely 13 írásban mutatja be a szlovák állam magyarságának helyzetét. E gyűjtemények anyagából a Kalligram Kiadó által megjelentetett Vagyunk és leszünk c. kötet (összeáll., az utószót írta Fazekas József, 1993) ad válogatást. A nevezett gyűjteményekben és a korabeli sajtóban megjelent kisebbségtudományi írások szerzői közül e lexikonban önálló címszóban foglaljuk össze Aixinger László, Alapy Gyula, Berecz Kálmán, Bólya Lajos, Borsody István, Brogyányi Kálmán, Darvas János, Duka Zólyomi Norbert, Esterházy Lujza, Fizély Imre, Flachbart Ernő, Flórián Károly, Haltenberger Ince, Hantos László, Jócsik Lajos, Kovács Endre, Krammer Jenő, Ludwig Aurél, Maiéter István, Noszkay Ödön, Narancsik Imre, Párkány Lajos, Révay István, Sinkó Ferenc, Schubert Tódor, Somos Elemér, Stelczer Lajos, Sziklay Ferenc, Szvatkó Pál, Ungár Jób, Vájlok Sándor, Varga Imre, Vass László munkásságát. - A szociográfia művelése nálunk először a szociográfiai vándorlásokat szervező sarlósokat vonzotta, de kutatásaikat nem publikálták könyv formában. Mindössze 2-3 szociográfiai riport született (Balogh Edgár: Tíz nap Szegényországban, PMH 1930 okt., 4 folytatásban; uő: A galántai járás kistükre, Az Út 1931/4), és Jócsik Lajosnak a debreceni Sarló-gyűjteményben elhelyezett hagyatékából került elő néhány vándorlási napló. Egy másik ilj. mozgalmi csoport, a Magyar Munkaközösség szintén foglalkozott szociográfiával, de a megjelent 2 kiadványt nem a csoport tagjai, hanem írópatrónusaik írták (Jarnó József - Szerényi Ferdinánd: Tennivalók a falun, 1932; Mónus Gyula - Szerényi Ferdinánd: Bene község jelene és múltja, Beregszász 1934). A legjelentősebb szociográfiai riportot, a kárpátaljai nyomort bemutató Az éhség legendáját 1932-ben Fábry Zoltán írta, de az akkor elkobzott mű csak két évtizeddel később, 1954-ben jelent meg a Megalkuvás nélkül c. antológiában. - A történetírás legképzettebb és legeredményesebb művelője a berlini egyetem történelmi tanszékén is tanult Sas Andor volt. Ethey Gyula a Vág- és Nyitra-völgy történetével foglalkozott, Haiczl Kálmán pedig vártörténeteket írt. Várostört. tanulmányokat a Po.-nyal folyamatosan foglalkozó Sas Andor mellett Sziklay Ferenc írt Kassáról, Gömöry János Eperjesről, Szalatnai Rezső Lőcséről, 427