Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
TAMÁS Mihály TALLÓS PROHÁSZKA István -> Prohászka István TAMÁS Lajos; Tomaschek (Szered, 1903. máj. 24. - Budapest, 1960. dec. 27.): költő, újságíró. Iskoláit Po.-ban végezte, itt érettségizett, Bp.-en a közgazdasági egyetemen szerzett diplomát. Po.-ba visszatérve előbb tisztviselő, majd újságíró, az Új Auróra szerkesztője, a Magyar írás, a Tátra munkatársa, a Toldy Kör főjegyzője és történetírója, 1906-tól 1935ig kíséri figyelemmel e nagy múltú egyesület történetét, munkája mindmáig forrásértékű. 1945 után Székesfehérvárott élt. - Költői kezdeményein Mécs László, ill. az általa közvetített Ady hatása észlelhető, a mindent és mindenkit keblére ölelő szeretet, a természet, különösen a tavasz kultusza közvetlenül Mécs Lászlóra utal. A kisebbségbe kényszerült magyarság, ezen belül a kispolgárság életérzését, létproblémáit és érzelmi világát szólaltatta meg formailag kulturált, a kiszolgáltatottak, elesettek iránti mély együttérzéstől átitatott verseiben. Első kötetének sikere után a kritikai közvélemény egy ideig Mécs-Győry-Tamás költői triászt emlegetett mint a szlovákiai magyar líra reprezentánsait. T. népszerűsége később csökkent, de további köteteiben is megmaradt a kisember szelíd hangú, keresztényi és nemzeti szellemiségű, szociális érzékenységű költőjének, akinek könnyen érthető és jól szavalható verseit a jóság és a szeretet ihleti. M. Jóságom sátora, v., 1926; A jóság dalai, v., Berlin 1927; Üvegen keresztül, v., 1929; Fonál mentén, v., 1932; Hamuszínű ég alatt, vál. v., Bp. 1935; A Toldy Kör története 1906-1935, tan., 1938; Mi történt a Kompkötő-szigeten?, ilj. r., Bp. 1942. lr.: Németh László: T. L., Prot. Szemle 1927; Grandpierre Emil: T. L., Pásztortűz 1930; Mezei Gábor: A kispolgárság énekese, Magyar Minerva 1932; Kossányi József: T. L. költészete. MÍ 1936/1; Kemény Gábor: így tűnt el egy gondolat, Bp. 1940; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1982; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002. Sz. Z. TAMÁS Mihály; Tvaroska (Beregszász, 1897. márc. 1. - Melbourne [Ausztrália], 1967. aug. 1.): író, szerkesztő. Iskoláit szülővárosában végezte, Bp.-en építészmérnöki (1921), Brünnben (1928) útépítőmérnöki diplomát szerzett. 1934-től egy angol útépítő vállalat vezetője volt Kassán, 1938-ban Budapestre, 1949-ben Londonba helyezték át. 195 l-ben Ausztráliába költözött, Melbourne-ben telepedett le, mérnökként dolgozott, később egyetemi tanár volt. - íróként és irodalomszervezőként, publicistaként egyaránt a szlovákiai magyar irodalom élvonalába tartozott. Válságos időben, 1937-ben a Tátra c. folyóirat főszerkesztője, s az azonos nevű könyvkiadó igazgatója. Publicistaként munkatársa volt a Kassai Naplónak és a Magyar Újságnak. A KN közölte első regényét, a Szőke (1921) címűt is. Maupassanton, Tersánszky J. Jenőn, Móricz Zsigmondon és a klasszikus orosz irodalmon iskolázott prózája széles és hiteles tablót rajzol a korabeli szlovákiai magyar társadalomról, főként a kisemberek, a kétkezi munkások és parasztok s a köztük élő értelmiségiek világáról. A novella és a kisregény volt az igazi műfaja, különös adottsága, hogy e rövid műfajokban a teljesség, a monumentalitás arányait tudja érzékeitemi. Már első gyűjteményében (Novelláskönyv) kiforrott, jó szemű elbeszélőnek mutatkozik, aki nem a cselekmény részletezésére, fordulatosságára, hanem a jellemrajz és lélektani motiváltság hitelességére törekszik. Kedveli és nem kendőzi az erotikus jeleneteket, de nem tetszeleg az ösztönélet rajzában, az érzelmi telítettség megóvja a nyers naturalizmustól. A rangos hazai és külföldi lapokban (PMH, A Reggel, az erdélyi Pásztortűz, Génius, a bp.-i Magyarság, Nyugat stb.) megjelent novelláinak, folytatásos regényeinek visszatérő témája a szociális elesettség, a társadalom perifériájára szorultak sorsa, az államfordulattal kisebbségbe került magyar középosztály, a munkásság és parasztság sajátos létproblémái. Az olvasóközönség minden rétege talált kedvére valót T. gazdag életművében, a két vh. közti időszak egyik legolvasottabb szlovákiai magyar írója volt, akinek írásaira az egész nyelvterületen figyeltek. Életművéből kiemelkedik a Két part közt fut a víz c. regény, mely elsőként közelítette meg a Fábry által igényelt és szorgalmazott „szlovákiai magyar regény" fogalmát. 407
