Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Szlovenszkói Képzőművészeti Egyesület Szlovenszkói Képzőművészeti Egyesület Jednota výtvarných umelcov Slovenska: 1920-ban alakult Besztercebányán, Skuteczky Döme pártfogásával. Tagjai főleg kisebbségi képzőművészek voltak: Angyal Géza, Cseh Lajos, Flache Gyula, Gerő Gusztáv, Gyurkovits Ferenc, Harmos Károly, Hermély Viktor, Lengyel Reinfuss Ede, Mousson Tivadar, Reichental Ferenc, Tichy Kálmán stb. Kiállításai: 1921, Prága; 1925, Po., Losonc. K. K. K. Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE): országos kult. és népművelési szervezet. Létesítésével az ellenzéki pártok már a 20-as évek első felében megpróbálkoztak, de a tervezett Magyar Népszövetség, majd Magyar Közművelődési Egyesület működését az alapszabályban szereplő pol. célkitűzés miatt a hatóságok nem engedélyezték. Az SZMKE szervezésekor az ellenzéki pártok kultúrreferátusának vezetője, Sziklay Ferenc már óvatosabb volt, s a németek Deutscher Kulturverbandjának mintájára csak „a szellemi és kulturális értékek megőrzésének és fejlesztésének" feladatát iktatta be az alapszabályba. Az 1925-ben alapított és 1928-ban jóváhagyott szervezet tevékenysége 1930-tól lendült fel. A komáromi központból irányított működési terület 6 körzetre oszlott, Komárom, Galánta, Nyitra, Léva, Rozsnyó és Kassa székhelyekkel. A körzetek élén titkárok álltak, akik között neves alkotó értelmiségiek is akadtak (Darkó István, Szombathy Viktor, Tichy Kálmán, Varga Imre). Szombathy a központi titkári tisztet is betöltötte. A helyi szervezetek száma 1938-ban 182 volt, s a taglétszám megközelítette a tízezret. A kárpátaljai ikerszervezetnek, a Podkarpatszkáruszi Magyar Kultúregyesületnek (PrMKE) 1938-ban 42 helyi szervezete volt. A bécsi döntés után az SZMKE a Szlovákiában maradt magyarok körében rövid kényszerszünet után tovább működött. - Helyi szervezeteinek tevékenysége két részre oszlott: a központ által szervezett és irányított egységes népművelési programra és az öntevékeny kult. munkára. A központ munkafüzetek formájában sokszorosított előadási anyagokat küldött a helyi szervezeteknek vagy előadókat biztosított számukra. Az előadások egy része a nemzeti irodalomból és történelemből merítette témáját, más része a gyakorlati ismeretterjesztés céljait szolgálta: a tagság gazd., egészségügyi, technikai, adóügyi stb. ismereteit gyarapította. Az öntevékeny munka a műkedvelő színjátszásra koncentrálódott, s itt a központ színdarabok és színpadi kellékek kölcsönzésével, valamint a Magyar Vasárnapban közölt rendezési tanácsokkal, útmutatásokkal nyújtott segítséget. 1936 és 1938 között a helyi szervezetek színielőadásainak száma évi 300-400 körül mozgott. Ir.: Vájlok Sándor: A szlovenszkói magyar népnevelés és problémái, MÍ 1936/5; Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története. = Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938, Bp. 1938; Szombathy Viktor: Beszámoló a SZMKE tízéves gazdag kultúrmunkájának eredményeiről. PMH 1938. jún. 5.; Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig. = Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből. 1993. T. L. Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület: a magyar ellenzéki pártok kultúrreferátusának vezetője, Sziklay Ferenc szervezte meg 1923 és 1925 között. A benyújtott alapszabályokban 3 feladat szerepelt: 1. A hivatásos színészet anyagi és erkölcsi támogatása; 2. a műkedvelő színészet ügyének országos rendezése; 3. a színészutánpótlás biztosítása egy színiiskola felállítása révén. A po.-i teljhatalmú minisztérium az alapszabályok 1925-ben történt jóváhagyásakor csak az első feladatot hagyta meg, s az egyesület így kezdte meg működését. Anyagi támogatása évente 80-100 ezer koronát tett ki; ezenkívül hatósági (tartományi, járási és városi) segélyek is voltak, ezek szétosztásakor azonban a magyar színészetet mindig diszkriminálták. A magyarlakta városokban helyi színpártoló egyesületek is léteztek, s 1928-ban Kárpátalján is megalakult a Podkarpatszkáruszi Magyar Színpártoló Egyesület. Ennek keretében 1931-ben Podkarpatszkáruszi Színi Szövetkezetet szerveztek, amely a hatóságoktól neki juttatott koncessziót a kelet-szlovákiai színtársulatra ruházta. A kisebbségi hivatásos színészek a színpártoló egyesületek erőfeszítései ellenére állandó egzisztenciális nehézségekkel küzdöt396