Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

SZIKLAY Ferenc dallam) a bp.-i Zenetudományi Intézetben is megtalálható. Elsősorban felkérésre komponált kórusműveket, dalokat. M: 100 szlovákiai magyar népdal (Ág Tiborral), 1958; 26 a cappella kórusmű, 25 ének-, ill. zenekari mű. Debröi D. Géza - Kazán József (szerk.) Az anyai szó. Kórusgyűjtemény. Virágok vetélkedése válogatás népzenei gyűjtéseiből, Dsz. 2001; CD: Vokális művek. Banská Bystrica 2002. Ir.: Československý hudební slovník 2. Prága 1965; Encyklopédia dramatických umení Slovenska 2, 1990; Slovenský biografický slovník 5, Martin 1992. D. Z. E. SZIKLAY Ferenc (Aranyida, 1883. okt. 11.Kassa, 1943. dec. 19.): író, lapszerkesztő, kultúraszervező. A gimnáziumot Kassán, a magyar-latin tanári szakot Kolozsvárott végezte. 1913-tól Kassán élt, az államfordulat után elbocsátották tanári állásából. 1922-től a csszl. magyar kisebbség kult. szervezkedésében döntő befolyásra törekvő ellenzéki pártok kultúrreferátusának vezetője volt, s nyilvántartóirányító munkaköre kiterjedt a magyar egyházakra, elemi iskolákra, irod., kult. és társad, egyesületekre, népművelési intézményekre, könyvtárakra, folyóiratokra, képzőművészetre, hivatásos és műkedvelő színjátszásra. Az ö nevéhez fűződik egyebek között az SZMKE, a Színpártoló Egyesület és a Dalos Szövetség megszervezése, s ő biztosította a megfelelő kéziratokat a berlini Voggenreiter Verlag részére, mely a magyar kormány finanszírozásával 1922-től csszl. magyar könyveket adott ki. A kassai Kazinczy Társaságnak is vezetője volt, s 1925-ben Darkó Istvánnal megszervezte a Kazinczy Könyvbarátok Társaságát, 1928-ban pedig az önálló Kazinczy Kiadóvállalatot. Az írószervezkedési kísérleteknek egyik fő mozgatója, s „kisebbségi Kazinczyként" nagyarányú levelezést folytatott az írókkal. Tekintélyét növelte, hogy lapokat (Esti Újság, Képes Hét) szerkesztett, s ő állította össze az első irod. antológiát (Lírai antológia Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból, Berlin 1926). A bécsi döntés utáni években kormányfőtanácsossá nevezték ki. - 1918 előtt néhány drámai kísérleten kívül irodalomtört. értekezéseket írt. Tehetséges, müveit író, de adottságai kiteljesedését nagyfokú kultúraszervező és közéleti lekötöttsége fékezte. Minden irod. műnemben aktív volt, s Čapek-darabot és operaszövegkönyvet (Smetana) is fordított. Versei többnyire alkalmiak, szép stílusban írt színművei pedig könyvdrámák. Öt-hat regénye közül a legjobbnak (A jöttment) két tematikai érdekessége van: cselekménye 1909 és 1911 között, Po.ban játszódik, s hőse, dr. Kövy Ernő tanár a szerző alteregója. Sz. az adott években tényleg Po.-ban tanított, s a regényben néhány tanártársát és barátját is szerepelteti (Kahn Jenő = Orbán Gábor, Jánossy Zoltán = Jankó Zoltán; Nyugati Hírlap - Nyugat-magyarországi Híradó). Illés Endre két korábbi regényben látta A jöttment mintáját: Rákosi Viktor Elnémult harangokjában és Kaffka Margit Állomásokjában, de össze lehet vetni a regényt Harsány i Kálmán Kristálynézők c. művével is. Sz. ezekhez hasonlóan belülről s konzervatív reformerként bírálja a tespedő középosztályt. További regényei közül a Hangzatkában a cseh származású zeneszerző és hegedűvirtuóz, Csermák Antal hányatott életét dolgozza fel, a mohácsi csata idején játszódó A fekete ember hőse Cserni Jovan rablóvezér. A Hová? és A világ ura c. regényekben a tud. fantasztikumot hagyományos meseelemekkel próbálta elegyíteni, s a műfaji kísérlet felemás eredményt hozott. M.: Hangzatka, Berlin 1924; A fekete ember. uo. 1926; A világ ura, Kassa 1927; A jöttment, uo. 1932; Hová?, uo. 1934; Mikor az óra üt, r„ uo. 1943; Kulturális szervezkedésünk története. = Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938, Bp. 1938. Ir.: Illés Endre: Szlovenszkói magyar könyvek, Ny 1933, 431; Vájlok Sándor: Hová?, ÚÉ1 1934/10; Lelkes Tibor: Sz. F., az író, Új Magyar Museum 23—24; Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918-1938, 1974; Turczel Lajos: Sz. F. = uő: Tanulmányok és emlékezések, 1987. T. L. SZIKLAY László (Kassa, 1912. jan. 9. - Budapest, 1987. jún. 15.): irodalomtörténész, főiskolai tanár. Sz. Ferenc fia. Eötvös-kollégistaként magyar-francia-szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1934) a bp.-i egyetemen. 388