Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

SZEKERES György ként kezdte, esti tagozaton végezte el a gépészeti technikumot (1953), de az érettségi után - jelezve, hogy addigi pályája egyfajta kényszersors volt - a po.-i Pedagógiai Főiskolára jelentkezett. Magyar irodalom és nyelv szakon végzett 1957-ben, s olvasottságával, széles körű irodalmi műveltségével és ízlésével csakhamar az egyik legmegbízhatóbb ítéletü szlovákiai magyar irodalomtörténész és kritikus lett. 1957 és 1960 között a galántai gimnáziumban (akkor tizenegy éves középiskola) tanított, aztán a nyitrai tanárképző főiskolán oktatott. Ez utóbbi intézményben 1968-1974-ben és 1980-1985-ben tanszékvezető volt, s 1985 és 1995 között docensi minőségben oktatott ugyanott. 1995-től nyugdíjas, Komáromban él. Főbb irodalmi díjai: Fábry Zoltán-díj, 1989; A Szlovák Köztársaság Ezüstérme, 2000; A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2000; a Magyar Művészetért Díj, 2001. - A nyitrai „Híd" irodalmi társaság kiadói tevékenységéről írt tanulmányával (A „Híd - Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat" kiadói tevékenysége, 1965) hívja föl magára a figyelmet, s annak ellenére, hogy több-kevesebb rendszerességgel irodalomkritikákat is ír, a szakma máig inkább irodalomtörténészként tartja számon. Győry Dezsőről írt monográfiája ebben a műfajban úttörő munkának számított. Arcok és müvek (Csemadok 1988) c. könyve negyven szlovákiai magyar szerző portréját tartalmazza. A Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) c. kétkötetes irodalomtörténete alapozó és alapfontosságú mű. - írásaiban többnyire szerencsésen ötvözi az irodalomtörténész természetes hajlandóságát a pozitivizmusra az irodalomkritikus részben szükségszerű szubjektivizmusával. Tárgyát igyekszik mindig a legtágabb társadalmi-történeti és irodalmi összefüggések közé helyezni, eltökélt „igazságkeresése" plusz egészséges iróniája és öniróniája viszont megóvja a száraz, objektivista tablók rajzolásától. Ugyanolyan érdeklődéssel olvassa és értékeli a két vh. közötti hazai szerzők műveit, mint a ma induló fiatalok kísérleteit. S ez a „teljességtudat" szintén jótékonyan alakítja irodalomtörténészi és kritikusi módszerét. M.: A vox humana poétája, Győry Dezső csehszlovákiai költészete, monogr., Po.-Bp. 1972; Mű és érték, antol., szerk., uo. 1976; Visszhang és reflexió, tan., kritikák, uo., 1986; Arcok és müvek, íróportrék, 1988; Duba Gyula, monogr., Dsz. 1997; Ozsvald Árpád, esszé és vallomás, monogr., uo. 2000; Magyar irodalom Szlovákiában (19451999) 1—II., irod. tört. kézikönyv, 2000-2001; Turczel Lajos, portréesszé, Dsz. 2002. lr.: Turczel Lajos: Győry Dezső lírai életmüvének feldolgozása, ISZ 1973/3; Fónod Zoltán: A kritikus felelőssége. Visszhang és reflexió, ÚSZ 1987. febr. 24.; Kappanyos András: A jelen története, Népsz 1987. júl. IL; Alabán Ferenc: Kritikai öntudatunk megnyilvánulása. = uő. Irodalomközelben, PF Nyitra 1992; Zalabai Zsigmond: Krétarajz a portréfestőről, avagy a szolíd/szelíd humanizáló. = Noék az Ararát tetején. A hetvenévesek antológiája, 2000; Mezey László Miklós: A portréesszé teljessége, ISZ 2002/4; Duba Gyula: Irodalmunk legendája, ISZ 2003/8. T. A. Széchenyi Reformmozgalom: csszl. magyar egyet. ilj. csoport. 1934-ben a megszűnt Magyar Munkaközösség néhány tagja szervezte meg azzal a céllal, hogy közös táborba vonja a katolikus Prohászka Köröket és a protestáns ifj. egyesületeket (Magyar Protestáns Baráti Kör, Bethlen Gábor Mozgalom). Vezetői (Zapf László, Ónodi Zoltán) a PMH-ban fejtették ki elveiket, s 1935 nyarán kétnapos ankétot szerveztek Beregszászon. Egységesítő törekvéseik főleg azért maradtak sikertelenek, mert a Prohászka Körök akkor már nagy teret szereztek a kat. iíjúság körében, s kitűnő, stabil folyóiratuk is volt. lr.: Széchenyi Reformmozgalom, MÍ 1934; Estók Gyula: Egy akadémiai ankét margójára. MI 1935/7; Ónodi Zoltán: Kelt Prága, 1938, Bp. 1939. T. L. SZÉKELY István -> Darkó István SZEKERES György; Singer (Für, 1914. júl. 18. - Budapest, 1973. jún. 25.): publicista, kritikus, műfordító. Losoncon érettségizett, majd Párizsban tanult. Losoncon az Indulás munkatársa, 1936-tól a Magyar Nap szerkesztője volt. 1938-tól Párizsban élt: a 2. vh. idején főtitkára lett a külföldiekből alakult ellenállási mozgalmak föderációjának, s részt vett a francia ellenállásban. Munkatársa volt a Korunknak, a Szabad Szónak és a párizsi Üzenetnek. 381