Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
SZALATNAI Rezső vákiai magyar sajtóban. Részt vesz az Illusztrált könyv kiállításain (1992, 1994, 1996, 2000, 2002). A Rovás alkotócsoport és nyári táborok alapítója (1994). M.: (könyvillusztrációk) Bettes István: Szép tündöklő csillag 1., 1999; Kovács Magda: Titokzatos tücsökzene, 1999; Bettes István: Szép tündöklő csillag 2, 3., 2000; Ferenczy Anna: Kígyófutó Szép János, 2001; Szászi Zoltán: Sziget, 2002. K. K. K. SZAKÁCSI Tibor Csorba Tibor Szakszervezeti Közlöny (Pozsony, 1950. jan. 1. - 1989. dec. 24.): szakszervezeti heti- (19501955), majd havilap. F. Z. Szakszervezeti Munkás: a Nemzetközi Összszakszervezeti Szövetség hivatalos havi közlönye. 1923. aug. 6-tól 1930. aug. 25-ig jelent meg Ruttkán, majd Prágában, Verőik Gyula, Svetlik Károly és Hais József szerkesztésében. T. L. SZALATNAI Rezső; Ráchel (Nagyszalatna, 1904. okt. 23. - Budapest, 1977. márc. 23.): kritikus, irodalomtörténész, író. Elemista volt, amikor családja Nagyszalatnáról Szakolcára költözött. A 4. osztályt ott fejezte be, aztán a gimnázium alsó osztályait magyarul, felső osztályait pedig (1919-től) szlovákul végezte. Filozófia-földrajz-történelem szakos tanári képesítést a Komenský Egyetemen szerzett; először a po.-i magyar tanítóképzőben, majd 1945 elejéig a reálgimnáziumban tanított. Alapító és vez. tagja volt a CSMTIMT-nek. A szlovák állam idején az Esti Újság és a Magyar Hírlap irod. szerkesztőjeként számos antifasiszta szellemű cikket írt, s két ízben rövid időre le is tartóztatták. 1945 és 1948 között a jogfosztott csszl. magyarság hősi védelmezője volt: szlovák baráti kapcsolatait felhasználva hazai és mo.-i hatóságoknál és államférfiaknál interveniált, Fábry védőiratához hasonló memorandumokat és kiáltványokat készített, s folyamatosan szervezett segélyakcióival és egyéni jogorvoslások kiharcolásával százak szenvedéseit enyhítette. Amikor a szlovákmagyar lakosságcsere a végéhez közeledett, Mo.-ra távozott. Bp.-en élt, nyugdíjazásáig az Egyetemi Könyvtár tud. munkatársa volt, Középiskolásként A Mi Lapunkban kezdett publikálni; nem családi nevén (Ráchel), hanem először Végvári, később Szalatnai néven írt. A lap legaktívabb és legsokoldalúbb cikkírója volt, s a szerkesztő Scherer Lajos évekig önkéntes segédszerkesztőjének tekintette. A Szent György Kör és a Sarló akcióiban szövetséges társként hatalmas aktivitással vett részt, a mozgalom radikalizálódásának egyik fő befolyásolója volt, de a kommunista párthoz való csatlakozással már nem értett egyet. Gimnazista korától a szocdem eszmék híve volt, de a csszl. kormányokban folyamatosan résztvevő hazai szocdem párt merev kisebbségpolitikájával párttag létére sem azonosult, s keményen ostorozta a kisebbségi sérelmeket. A 30-as évek elején már számos újságnak, folyóiratnak volt a munkatársa (A Reggel, Magyar Újság, Magyar Figyelő, Magyar írás, Forum, Új Szó, Csehszlovákiai Népszava, Korunk, Nyugat, Századunk), s főleg az értelmiségi ifjúság problémáival foglalkozott. 1945 előtti irod. munkásságának csúcsát kritikái jelentik. Objektív kritikus volt, szintetikus módszerre és szövegközpontúságra törekedett. A korszak élvonalbeli költőiről, Győry Dezsőről, Vozári Dezsőről, Forbáth Imréről irodalomtört. érvényű portrékat készített, az irodalom egészéről átfogó fejlődésképet írt {Irodalmi menetrend Szlovenszkón, MF 1933/1-2), s nagy tanulmányban {A szlovenszkói magyar líra. Az új magyar líra c. antológia előszava, Kassa 1937) elemezte a líra kibontakozását. Egy ideig verseket is nagy számban írt, de kötetet nem adott ki. Rendkívül jelentős munkát végzett a cseh-szlovák-magyar kult. kapcsolatok ápolásával {Jegyzetek a cseh-szlovák-magyar szellemi együttműködésről, MF 1934/1-2; A szlovák irodalom útja, ÚSZ 1929/1). 1937-ben (társszerzőként) ő állította össze a Szlovenszkói magyar írók antológiájának szlovák és cseh írók fordításait tartalmazó 3. kötetét, a 2. vh. idején pedig a modern magyar költészet szlovák nyelvű antológiáját {Na brehu Čiernych vôd, 1943). Ez utóbbiért a szlovák fasiszta sajtóban a vele együttműködő Emil Boleslav Lukáccsal és Ján Smrekkel együtt élesen tá377
