Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
SAS Andor nyag jelent meg, a versekkel, novellákkal és folytatásos regénnyel szereplő Hodinka Tivadar mellett főleg Sebesi Ernő verseit közölte. A második és harmadik évfolyamban sok ismeretlen névvel találkozunk. Hodinka és Telekes Béla fordításában Vajanský- és Vrchlický-verseket is közölt. A lap többször vitába keveredett a helyi vetélytársnak tekinthető Új Világgal. SÁROSI Árpád (Kassa, 1864. jún. 16. - uo., 1930. ápr. 18.): költő, újságíró. Jogi tanulmányokat végzett, s rendőrtisztviselő, majd hírlapíró lett. Első versesköteteit még a 19. század végén adta ki, s azok kassai és Kassa környéki viszonylatban népszerűséget szereztek neki. Az 1. vh. idején antimilitarista verseket írt. 1919 előtt több színművét mutatták be a kassai Nemzeti Színházban. M Költemények, Kassa 1887; Ifjú évek, v., uo. 1891; Teréz, v., uo. 1901; Én már elindultam, v., uo. 1918; Áldozom a napnak, v., uo. 1930. Ír.: Sziklay Ferenc: Előszó az „Áldozom a napnak" c. kötethez; uő: Áldozom a napnak, PMH 1931. jan. 23. T. L. SAS Andor; Singer (Budapest, 1887. jan. 22. - Pozsony, 1962. aug. 23.): történész, irodalomtörténész. A gimnáziumot Bp.-en, a magyar-történelem tanári szakot Bp.-en és Németországban végezte, s a történelmen kívül jogból és államtudományból is doktorált. A Tanácsköztársaság idején főiskolai tanárrá nevezték ki. 1920 elején Bécsbe, majd Csehszlovákiába emigrált, s munkácsi és po.-i középiskolákban tanított. Alapító és vez. tagja volt a CSMTIMT-nek; a befogadó állam iránti lojalitását azzal is kifejezte, hogy részt vett a legismertebb csszl. államférfiak (Masaryk, Beneš, Krofta) műveinek magyarra fordításában. A szlovák állam idején faji üldözöttként állását vesztette s bujkálnia kellett. 1950-től a po.-i ped. főiskola, majd a Komenský Egyetem magyar tanszékének vezetője volt. - 1918 előtti írásai az Egyetemes Philológiai Közlönyben, az Athenaeumban, a Huszadik Században és a Nyugatban jelentek meg. A kutatómunkát bécsi emigrációja idején sem hanyagolta el, s 1923-ban német nyelvű tanulmányt tett közzé Marx és Szemere Bertalan kapcsolatáról. Csehszlovákiai letelepedése után főleg a Magyar Figyelőben és a Magyar Újságban publikált. Első könyvét, melyben a munkácsi levéltár anyagát dolgozta fel, cseh és orosz nyelvre is lefordították. Érdeklődése a két vh. között főleg a történeti kutatásra, azon belül Po. múltjára, a cseh-szlovák-magyar kult. kapcsolatokra és néhány gazdaságtörténeti témára irányult. Akkori folyóirati közlései közül a fontosabbak: Munkácsi barokk (MF 1933/1-2), Kempelen Farkas (MF 1934/1—2), Pozsony múltjából (MF 1933/3-4), Comenius és a Rákócziak (MF 1935). - 1945, ill. 1948 után energiái egy részét az ismeretterjesztő irodalomnak áldozta. Ez a kommunista kultúrpolitika követelménye volt, de egyúttal reális szükséglet is, mert a csehszlovákiai magyar értelmiség zömének kitelepítése után a megmaradt olvasóközönség alapvető nevelésre szorult. A háttérbe került tud. munka főleg korábbi gazdaság- és várostört. kutatásainak befejezésére és szintetizálására összpontosult. Két monográfia született, melyek közül a Po.-ról szóló már posztumusz műként jelent meg. Halála után két, addig ismeretlen munkájának kézirata is előkerült; a kisebbik a po.-i zsidóság 18-19. sz.-i gazd., jogi viszonyait, a nagyobbik a szlovákiai zsidóság 1939-1945 közötti kálváriáját dolgozta fel. Az utóbbit 1993-ban megjelentette a Kalligram Kiadó. M.: Szabadalmas Munkács város levéltára 1376-1850, tan., Munkács 1927; A Schönborn-uradalom a 18. században, tan.. Bp. 1931; Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában 1854—1860, különnyomat, 1937; Történelmi és irodalmi tanulmányok, cikkgyűjt., 1953; Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán, tan., 1955; Mire jó a humor, és mit adnak nekünk a humoristák? Előszó az általa szerkesztett Magyar humoristák c. antológiához. 1954; A koronázó város - A bécsi kongresszustól a nagy márciusig 1815-1848. tan., Po.-Bp. 1973 (új kiad. képekkel kiegészítve Pozsony, az egykori koronázó város címmel jelent meg 1995-ben); A szlovákiai zsidók üldözése 1939-1945 (szerk. Csanda Gábor), 1993. ír.: Z: A szlovenszkói magyar tudományos munka hiányai, MÍ 1934/6; Vass László: A kiművelt emberfő hiánya, MaN 1938. febr. 20.; Csetri Elek: A 357
