Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
ÖLVE DI László lenség c. napilap belső munkatársa volt. Csatár Istvánnal együtt állította össze A visszatért Felvidék adattára (1-2, Bp. 1939) c. könyvet, amely nemcsak sérelmeket sorakoztatott fel a kisebbségi életből, hanem kemény belső kritikát is gyakorolt. 1945 tavaszán Ausztriába, majd Németországba emigrált, s ott az első években egy amerikai felügyelet alatt álló magyar menekülttáborban élt. 1947-ben Levelek a számkivetésből címen könyve jelent meg, amely arról tanúskodik, hogy szigorú objektivitása, kritikai szelleme töretlen maradt. Ez jellemzi Az ismeretlen légió (1948) c. könyvecskéjét is, melynek írásai Borbándi Gyula szerint „az emigráns sors és lelkiállapot kérdéseivel foglalkoznak, elsősorban annak az ifjúságnak kínálva programot és feladatokat, mely az emigrációban nő fel és magyar akar maradni". 1951 -ben a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, 1952 márc.-ig a New York-i, majd nyugdíjazásáig (1979) a müncheni szerkesztőségében dolgozott. Ez időben írt tanulmányai az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban és a Katolikus Szemlében jelentek meg, s teljes mértékben a csszl. magyar kisebbség fejlődésére, történetére összpontosultak. 1982-ben könyvet kezdett összeállítani belőlük, s a Bevezetőt így kezdte: „Ez a könyv higgadt, tárgyilagos, hevülésmentes számadás a Csehszlovákiához csatolt magyar nemzetrész harmincesztendős történetéről: a két háború közötti korszakról, a jogfosztottság éveiről, végül az 1948 óta eltelt időszakról." A könyv, mely Ö. hirtelen halála miatt posztumusz kiadvány lett, valóban végigtekint a csszl. magyarság egész történetén. A szerző az 1945 után Mo.-on és Csehszlovákiában kiadott hasonló művekre (Arató Endre, Fogarassy László, Janics Kálmán, Kovács Endre, Szalatnai Rezső, Turczel Lajos, Juraj Zvara írásai) is támaszkodott. M.: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza. = Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918-1945 (szerk. Fazekas József), 1993; Levelek a száműzetésből, 1947; Az ismeretlen légió, 1948; Napfogyatkozás - Magyarok Szlovákiában, New York 1984. Ir.: Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 1967; Borbándi Gyula: Előszó a Napfogyatkozáshoz; uő: Búcsú Ö. J.-tól, Katolikus Szemle 1983/2. T. L. ÖLVEDI László (Érsekújvár, 1903. máj. 22.Budapest, 1931. jún. 21.): költö, publicista. A gimnáziumot szülővárosában, bölcsészeti tanulmányait Bp.-en végezte. Versei, cikkei 1920-tól jelentek meg a csehszlovákiai, erdélyi, mo.-i lapokban; hazai népszerűsége 1925ben már Mécs Lászlóéval vetekedett. 1926ban Mo.-ra távozott, s diplomáciai szolgálatba lépett. A párizsi magyar követség beosztottjaként gyakran vett részt magyar emigránsok szervezte munkásgyüléseken. 1929-ben egy ilyen alkalommal bicskával tüdőn szúrták, s az elrákosodott seb két év múlva halálát okozta. A háború utáni történelmi változásokat neveltetése folytán keserű fájdalommal élte át, amihez verseiben a tiltakozás és elutasítás hangjai társulnak. Költészete a keresztény-nemzeti körökben és sajtóban nagy rokonszenvet váltott ki, a kormánypárti sajtóban viszont irredentának minősítették. Fábry Zoltán 1924-ben A bányász éneke c. kötet alapján még „biztató magyar indulásúnak", de egy év múlva - verseket, verssorokat félreértve - már dühödt militaristának, a „horogkereszt lovagjának" nevezte, és sorozatos támadásokat intézett ellene. Az ilyen eltúlzott támadásokat a keresztény-nemzeti sajtó, főleg az Új Auróra almanach agyonmagasztalásokkal, dicshimnuszokkal igyekezett elhárítani, ami negatívan hatott a kibontakozóban lévő költőre. A bányász éneke c. kötet versei erős Ady-hatást mutatnak. A címadó versben csak a fő motívum, a bánya az egyéni lelemény, a mellékmotívumok és a költői képek Ady-átvételeknek tűnnek. Hogy Ö. nem volt epigon, azt harmadik kötete, a Múzsák bizonyította. „Ez a fiatal költő legegységesebb müve írta első irodalomtörténész értékelője, Kemény G. Gábor 1940-ben. - Olyan megállapodás, ahonnan a szellemi kibontakozás távlatai nyílnak." A Rejtett ösvény (1980) c. hagyományantológia összeállítója, Varga Imre is hasonló véleményt nyilvánított: „A klasszikus költészet múzsáit megidéző verskötetében szabad versekkel kísérletezik, s képei, versmondataí merészebbé, formáltabbá válnak." A további bizonyítás lehetősége sajnos nem adatott meg a kétségtelenül tehetséges, fejlődőképes költőnek. M.: Valakit várunk, Bp. 1922; A bányász éneke, Berlin 1923; Múzsák, Érsekújvár 1926. 321
