Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Néprajzi irodalom 1945-2004 telmezve a népi kultúra, a néphagyomány fogalmát, kísérelt meg eredményeket felmutatni. A 70-es évek 2. felétől elsősorban a bp.-i és po.-i egyetemen végzett fiatal néprajzkutatók vittek új szemléletet a szlovákiai magyar néprajzi tudományosságba. Az ún. színpadi folklórt kiszolgáló kutatások mellett már az ún. anyagi és társadalmi kultúra egyes jelenségeire, valamint a folklór színpadon nem alkalmazható területeire is kiterjesztették vizsgálódásaikat. Ehhez intézményes kereteket először a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága (ill. az egyes járási szakbizottságai), valamint az egyes vidéki múzeumok, 1989-től pedig a (Cseh)Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság biztosít. - A kiadói tevékenységet 1989ig szinte kizárólag a Madách Könyvkiadó vállalta föl. Az önálló munkák megjelentetése mellett kiadta az Új Mindenes Gyűjtemény c. tanulmánykötet-sorozatát (1980-tól), melynek 10 kötete jelent meg, szinte mindegyikben néprajzi tanulmányok is vannak. Mindehhez szórványosan járultak egyéb kiadói kezdeményezések (pl. Szlovák Pedagógiai Kiadó), ill. a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága Néprajzi Közlések c., összesen öt számot megért sorozata (1974-1989). A fiatal írók Iródia nevű mozgalmának szintén volt egy néprajzi oldalhajtása, s az abban dolgozó fiatalok írásai az Iródia Füzetekben jelentek meg. Mindezek mellett a különféle múzeumi évkönyvek és a honi magyar kulturális sajtó (Hét, ISZ, Nő, ÚSZ) biztosítottak bizonyos teret a szlovákiai magyar néprajzi kutatás eredményei közzétételére. - Az 1989 utáni időszakban a MadáchPosonium Kiadó mellett elsősorban a Lilium Aurum, valamint a Nap, a Méry-ratio, az ABART, továbbá a Kalligram Kiadó foglalkozik néprajzi művek megjelentetésével. Utóbbi a Csallóközi Kiskönyvtár c. sorozatában a Csallóközre és szűkebb térségére vonatkozó néprajzi, honismereti, helytörténeti jellegű munkákatjelentet meg. Az időközben létrejött különböző tudományos szervezetek, intézmények (Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Gömör-Kishonti Múzeumegyesület, Gyurcsó István Alapítvány, tornaijai Kulturális Antropológiai Műhely stb.) is viszonylag élénk kiadói tevékenységet folytatnak. Jelentős az 1996-ban létrehozott Fórum Társadalomtudományi Intézet (2002-től Fórum Kisebbségkutató Intézet) komáromi Etnológiai Központjának publikációs tevékenysége. A Fórum Kisebbségkutató Intézet által gondozott társadalomtudományi folyóirat, a Fórum Társadalomtudományi Szemle szintén rendszeresen közöl néprajzi tárgyú írásokat. - A szlovákiai magyar néprajzi irodalom a néprajz egyes szakterületeire lebontva a következőképpen foglalható össze: kutatástörténeti kérdésekkel elsősorban Csáky Károly és Liszka József foglalkozott. A szlovákiai magyarok néprajzi kutatásának bibliográfiáit L. Juhász Ilona és Liszka József állították össze. A településnéprajz és népi építészet kutatása és dokumentálása terén Thain János és Tichy Kálmán, majd a 2. vh. után Bárkány Jenő, Böszörményi István, Buday Endre, Gudmon Ilona, Kocsis Aranka, Liszka József és Nagy Kornélia tett sokat. Gazdálkodás-néprajzi ismereteinket elsősorban Alapy Gyula, Angyal Béla, Bodnár Lajos, Danter Izabella, Fehérváry Magda, Gaál Ida, Görföl Jenő, Gudmon Ilona, Kaprálik Zsuzsanna, Khín Antal, Liszka József, Marczell Béla, Pusko Gábor, Sándor Eleonóra, Szanyi Mária és D. Varga László gyarapították. A népi táplálkozás témaköréből Bodnár Mónika és Vargáné Tóth Lídia közölt fontos tanulmányokat. A háziipar és kézművesség vizsgálata terén Csáky Károly, Kaprálik Zsuzsanna, Kecskés László, B. Kovács István, Sándor János és Szanyi Mária jeleskedett. A népi díszítőművészet dokumentálásában főleg Thain Jánosnak és Tichy Kálmánnak, továbbá Danter Izabellának, Galgóczy Tibornak és D. Varga Lászlónak vannak érdemei. A viselet és textilmunkák vizsgálata terén Dodekné Chovan Ilona, Duray Éva, Gaál Ida, Gudmon Ilona, Jókai Mária, Kocsis Aranka és Méry Margit publikációi jelentősek. A szállítás, közlekedés eszközeinek és módszereinek vizsgálata területén Liszka József tanulmányai figyelemre méltók. A folklór egyes műfajait tekintve hosszú ideig a mese- és a mondakutatás a szlovákiai magyarok néprajzi kutatásának egyik legelhanyagoltabb területe volt. Elsősorban Géczi Lajos és B. Kovács István, továbbá Párák Endre, D. Kovács József munkáinak köszönhetően ma már erről a műfajról is sokkal többet tudunk. A 2. vh. előtt Manga János közölt néhány bal309