Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
Mi Vasutasunk, A Scherer Lajos szerkesztésében és kiadásában. Az első években hagyományos típusú lapnak mutatkozott, de az 1925/26-os évfolyamtól kezdve, amikor a prágai Szent György Kör főiskolás cserkészei állandó munkatársai lettek, minőségi változáson esett át, s az akkor kibontakozó regöscserkészet, majd a Sarló központi fóruma, szellemi műhelye lett. Közölte Móricz Zsigmond híres írását (Gyalogolni jó) és Szabó Dezsőnek a csszl. magyar ifjúsághoz küldött kinyilatkoztatásszerű leveleit. Hazai íróink közül főleg Darkó István, Győry Dezső, Szalatnai Rezső, Szombathy Viktor, Tamás Lajos publikáltak benne, a sarlósok közül Balogh Edgár, Boross Zoltán, Dobossy Imre, Dobossy László, Jócsik Lajos és Peéry Rezső voltak a munkatársai. A nemzeti és keresztény szellemű cserkésztisztek 1928-tól azzal vádolták a lapot, hogy a sarlósok fokozódó radikalizálódása révén eltért a cserkész eszmeiségtől, ezért Tábortűz címen új orgánumot létesítettek. A kiéleződött viszályban, melyet az iskolaügyi hatóságok Sarió-ellenessége tetézett, Scherer 1932 elején a lap beszüntetésére kényszerült. Ir.: Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar ifjúsági folyóirat kérdése, MF 1934/1-2; Balogh Edgár: Hét próba Bp. 1965; Szalatnai Rezső: Scherer Lajos és A Mi Lapunk, ISZ 1969/3; Fogarassy László: A magyar cserkészmozgalom Csehszlovákiában 1919-1939, Dsz. 1992; Vágás István: A Mi Lapunk és Scherer Lajos, Szeged; Turczel Lajos: Két könyv a Sarlóról, ISZ 1995/4. T. L. MISKOVICS József Sellyei József Mi Utunk, A —» Érsekújvári Újság Mi Vasutasunk, A: a magyar nemzetiségű vasutasok szakszervezeti havilapja. 1923 júl.tól 1925 szept.-ig jelent meg Ruttkán, Darula István és Vydra Lajos szerkesztésében. T. L. MIZSER Attila (Losonc, 1975. jan. 26.): költő, író. Losoncon érettségizett, majd 2001-ben a Miskolci Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Doktoranduszi tanulmányai szintén a Miskolci Egyetemhez kötik. - 1992-től rendszeresen publikál hazai és magyarországi folyóiratokban, 2004ben elnyerte a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat. Köteteit átgondolt szerkesztési elvek rendezik egységbe, szövegeinek kulcsmotívuma az intertextuális és retorikai játék a kifejezhetőséggel és a szövegszerveződés strukturálhatóságával. A megváltozott költőszerep, ill. szereptelenség játékai, akárcsak az egyén kommunikációs és identitásválságaiból fakadó konfliktusai jelentős teret kapnak már első könyvében is. Második kötetére jellemző a hangsúlyozott zeneiség, mely gyakorta az általa oly igen kedvelt szonettforma ritmikai erőivel feszül szembe, ill. a populáris regiszter irányába is megnyíló, labirintusszerű szövegalakítás. A kritika M. A. költészetét egyértelműen a fiatal nemzedék élvonalába sorolta. Prózája egyelőre csak irodalmi folyóiratokban bukkan fel (Kalligram, Új Forrás, Palócföld stb.), publikál kritikai reflexiókat és recenziókat is. M.: Hab nélkül, v., 2000: Szakmai gyakorlat külföldön, v., 2003. Ir.: Sánta Szilárd: „Mélyebbre ne merülj", Kalligram 2002/5; Balla Zsófia: Magánszöveg, ÚSZ Könyvjelző 2003/7; Csehy Zoltán: Minotaurus lakcíme, ÚSZ Könyvjelző, 2003/7; Szele Bálint: Idegen pálya, Árgus, 2004/1-2; Kovács Béla Lóránt: „Mint nagy tudósok a viccet", Alföld 2004/8.; Deák István:„személyük adta ócska partvonal", Kalligram 2004/12.; Nagy Csilla: Text túra, uo. P. A. MÖHR Gedeon (Kassa, 1911. júl. 21.- uo., 1974. nov. 23.): író, történész. A középiskolát Kassán, az ev. teológiát Po.-ban végezte. Segédlelkész volt Klazanyban, 1940-1948-ban lelkész Kassán, majd Mengusfalván, Mateócon, Hosszúszón. - A Magyar Figyelőben tanulmányajelent meg Bethlen Gábor cseh kapcsolatairól; az Egyházi bíráskodás a 17. században c. munkája kéziratban maradt. Szintén kéziratban maradtak ószövetségi és tört. tárgyú regényei (Dávid: György ezredeskapitány, Mater Cassovia). 1948 után is rendszeresen publikált (Cirkevné listy, Hét, Új Szó, Nő, Zora Gemera - Gömöri Hajnal). M.: Nyolc év meséi, v. (Sziklay Lászlóval és Wittich Gusztávval), Kassa 1929; Kerekes György. 288
