Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában, 1918-2004 nyomvonal mellett a költői paletta az esztétikai dimenziókat figyelembe sem vevő propagandisztikus irredentizmustól az agitatív líráig terjedt. A korai periódust (mely Szvatkó korszakjelölését követve 1919-től 1924-ig tartott) a szakírók szerint az emigráns írók (pl. Antal Sándor, Barta Lajos, Földes Sándor, Jarnó József) és a dilettánsok (pl. Aixinger László, Borka Géza, Fülöp Árpád, Inczinger Ferenc, Jankovics Marcell, Klimits Lajos, Sziklay Ferenc, Telek A. Sándor, Willant Henrik stb.) küzdelme határozta meg. Folyamatosan zajlott a csszl. magyar irodalom létét, ill. nem létét, helyét, integritását firtató vita is, mely egy egyre erősödő ágon végül a kisebbségi messianizmus holisztikus, máig ható koncepcióját eredményezte. - A korszak legkiválóbb költői teljesítményeit az egyetemes irodalmi, esztétikai eszményekhez csatlakozó, a manapság világirodalmi nagyságként kanonizálódni látszó Márai Sándor urbánus, alakváltogató bölcseleti lírája (Emlékkönyv; 1918, Emberi hang, 1921), ill. Mécs László később Paul Valéry által is méltányolt, kozmopolita szellemiségű, szociálisan érzékeny, katolikus-moralizáló esztéticizmusa nyújtotta. Mécs Hajnali harangszó c. 1923-ban kiadott kötetét a korszak legjobb teljesítményeként tarthatjuk számon. A dezillúziós, villoni, urbánus líra Vozári Dezső személyében a Mécs-eszmény egyik lehetséges ellenpólusát jelentette. Vozári elsősorban Somlyó Zoltánra emlékeztető (epikureista, hedonista) attitűdje és művészi igényessége okán komoly rekanonizációs esélyekkel bíró szövegkorpuszt hozott létre. Antal Sándor 1925-ben kiadott Garabonciás ének c. kötete pedig, mely a Füst Milán-i szabadverstechnikát idézi, archaikus gyökerű, erősen retorizált, a régi magyar irodalom műformáira emlékeztető versnyelvével tűnik ki. A nevezett egyetemes polgári magyar irodalomban gondolkodó költők életmüve természetszerűleg nem szorítható bele azokba a kisebbségi modellekbe, melyeket a kor egy másik lehetséges alternatívaként kínált fel, épp ezért jelezni kell azt az interpretációs anomáliát is, mely ilyesfajta kísérletekre irányult. - A kisebbségi irodalmat és létet létesztétikai dimenziókkal ellátó koncepciót, mely a maga missziós tudatával vegyítette a regionalizmus és a szociális érzékenység elemeit, s mintegy kívülről kívánta befolyásolni az egyetemes magyar irodalom alakulását, Győry Dezső (Szalatnai Rezső találóan nevezte őt az „első kisebbségi" költőnek) elméleti és poétikai nézetei ideologizálták meg. A „kisebbségi Géniusz" programja fokozatosan szekularizálódott, s az egyre inkább begyűrűző pol. orientálódás egy ágon a proletárirodalom irányába silányította a költészetesztétikai koncepciót is, hiszen a missziós küldetéstudattal leterhelt eszmeiség természetszerűleg a költészet ellenében dolgozott, s a terepet egyre-másra más műfajoknak engedte át (publicisztika, vitairodalom, szociográfia, eszszé). - A zsellérsorsot különös, szimultán, filmszerűen egymásra montírozott képekben, agitatív hangon megéneklő Morvay Gyula költészete a kor sajátos színfoltjának számított. Az expresszionista gyökerű szocialista költészet Forbáth Imre lírájában csúcsosodott ki, melynek eredetiségét és nagyságát Tőzsér Árpád a „tudatelidegenedettség meghökkentő mélységeinek világgá kiáltásában" látja. A nem mindig, de döntően szocialista orientáltságú avantgárd esztétikája erőteljes hatást gyakorolt például a Ma köréhez is sorolható Kudlák Lajos kubo-futurista költészetére, de például Mihályi Ödön aktivista korszakára is, akit Varga Imre a „falusi élet avantgardistájának" nevezett, Kovács Endre kassákos modorban költött kollektív szabad verseire vagy Jarnó József whitmaniádáira. Az erőteljesen nacionalista irányvonal elsősorban nem Kassák-, hanem Ady-hatásokkal vélte dúsíthatónak versnyelvét, e tendencia legtisztább példái Ölvedi László „végvári dalai". Ady Endre varázsa számos, gyakran különböző irányba fejlődő költőt igézett meg, többek közt az autodidakta, szecessziós és szimbolista versnyelven megszólaló Merényi Gyulát, a látomásos és pacifista Darvas Jánost, a cizellált versnyelvű Komlós Aladárt, aki Adyt felvállalt mestereként emlegette, a Mécs-utánérzéseket is keltő Ásgúthy Erzsébetet, a női lélek titkait fürkésző, de a nemzeti és társad, témakört is megverselő Urr Idát. Kifejezetten Ady-epigonok is felbukkantak (Kelembéri Sándor, Reininger József), de egyfajta naiv, a humanizmus és a testvériség eszméit sekélyesen megverselö posztromantikus moralista líra is számos alko251