Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Klubmozgalom 1995 után mint 150 ezer személy érdeklődött. - A klubok és a NYIT főleg a 80-as években nemcsak a művelődés, hanem a másként gondolkodás sejtjei is voltak. Irodalomszervező munkát is vállaltak, író-olvasó találkozókat rendeztek. 1989 után egy részük megszűnt, vagy új alakult helyettük. Megszűnt a po.-i JAIK, s helyette egyetemi karok szerint alakultak új klubok (Pilinszky János Klub - BTK; Bánki Donát Klub - gépészet; Ybl Miklós Klub - építészet; Teller Ede Klub - matematika-fizika; Selye János Klub - orvosi kar; Neumann János Klub - villamosmérnöki kar; Werbőczy István Klub - jogi kar). Klubmozgalom 1995 után:A klubmozgalom helyzete és szerepe 1995 után alapvetően megváltozott. Míg korábban a klubok jelentették (a kulturális szervezetek, ifjúsági és nőszövetségek esetében) az értékteremtés, a hasznos tevékenység vagy a másként gondolkozás kereteit, 1989 után a jogi feltételek megváltoztak, a szlovákiai magyar civil társadalom kiépítése lehetővé vált, s így a sokszínűség adta keretek, sőt a létezés feltételei is (gondolunk itt a támogatások módjára) módosultak. A törvényes feltételek alapján a szlovákiai magyarság társadalmi, kulturális és politikai élete is újabb szakaszába lépett. A kis- és nagyközösségek, öntevékeny csoportok, társaságok, körök, társulások a lehetőségek sokfélesége alapján vállalhatják az értékteremtő és értékmegőrző szerepet. Következésképpen napjainkban a különböző polgári társulások, társaságok, alapítványok vették át a klubok szerepét, s évről évre megküzdenek a működésükhöz szükséges támogatások biztosításával, a különböző alapítványoknál, minisztériumi szerveknél, sőt esetenként Európai Uniós pályázati lehetőségek felhasználásával is. A szlovákiai magyar szervezetek adattára (a Fórum Intézet Információs Központjának kiadványa, 2002) a két kezünkön is könnyen megszámolható klubot említ (Balassi Polgári Klub, Juhász Gyula Ifjúsági Klub, Kassai Polgári Klub, Sellyei Iljúsági Klub, Pilinszky János Klub, Palóc Klub, stb.), melyek feltehetően ugyancsak a társulási törvény lehetőségei szerint működnek. A lévai Reviczky Társaság, a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéház, a Komáromi Polgári Klub, a Gyurcsó István Alapítvány, a M árai Sándor Alapítvány, a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum, az Udvardi Asszonykórus, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa s megannyi más társulás, csoport, szövetség keresi a magyar kultúra gazdagításának módjait, lehetőségeit. Lényegében leszűkült a Csemadok keretében végzett klubtevékenység, de nem lehetetlenült el. A járási és helyi Csemadok-tisztségviselők s rátermett szakemberek a biztosítékai annak, hogy az 1989 után kinyílt sokszínű lehetőségek számukra is elérhetők legyenek. Bizonyítéka ennek a Magyar Pedagógusok Énekkara, a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad, a dunaszerdahelyi Kistiglinc, a somorjai Csali Gyermek Néptáncegyüttes, a Nagycétényi Férfikórus, a Nagysallói Menyecskekórus és mások, a Csemadok keretében működő ének- és tánccsoportok vagy irodalmi színpadok sikere. Példái lehetnek ők is annak, hogy a „keret" számukra sem „túlélt", ha a lehetőségekkel megtanulnak okosan élni. Egyébként a kultúra, a társadalmi tevékenység és együttélés érdekében végzett minden munka - függetlenül attól, hogy társaságokban, klubokban, csoportokban stb. végzik is! - a közösség számára egyaránt nyereséget, gazdagodást jelent. Ir.: Szilvássy József: Ma már több kell. Jegyzetek a csehszlovákiai magyar klubmozgalomról, publ., ÚSZ 1985. dec. 9.; Varga Sándor: Csehszlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalom az 1960-as években, tan.. Regio 1990/2; A Csemadok XIV. országos közgyűlése, 1987. F. Z. KMECZKÓ Mihály (Buzita, 1944. júl. 20. Komárom, 2004. jan. 21.): költő, szerkesztő, színházi dramaturg. Szepsiben érettségizett (1961), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyarszlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1965). 1965-1969-ben Nagyszarván tanított. A hetvenes évektől az újságírás, majd a színházi dramaturgia felé fordult. 1969-1972-ben a Tábortűz szerkesztője, 1972-1974-ben a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának színházi főelőadója, 1975-199l-ben a MATESZ és a kassai Thália Színpad dramaturgja volt, 1991-től a Komáromi Lapok - Komárňanské listy főszerkesztője. 1996-tól az ING 202