Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
JANKÓ Zoltán gimnázium igazgatója volt. Alapító tagja és karnagya volt az Ifjú Szívek énekkarának, alapítója, karnagya és művészeti vezetője a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, (1964-től). Tankönyveket is írt (zenei nevelés az alapiskolák 5-7. évfolyama számára). M.: Gyermekkarok (összeáll.), 1962; Kórusművek a capella (összeáll.), 1966; Dalolj velünk (összeáll.), 1972; Népek barátsága 1-2. (Viczay Pállal), 1975, 1976. Ir.: Pedagogická encyklopédia Slovenska 1., 1984; D. Z. E. JANICS Kálmán (Vágkirályfa, 1912. dee. 29. - uo., 2003. aug. 20.): történész, publicista, politikus, orvos. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1931), a Komenský Egyetem Orvostudományi Karán szerzett orvosdoktori oklevelet (1937). 1937-39-ben kórházi alorvos Trencsénben és Komáromban. Később Nádszegen (1945), majd 1946-tól 1949-ig Jolsván (Rozsnyói járás) magánorvos. 1943 és 1945 között katonai szolgálatot teljesített. Az állampolgárság megszerzésétől (1949) egészen 1978 márciusáig ugyanott városi orvos. Ekkor (politikai okokból) kiutasították a Rozsnyói járásból, és 1978 nyarán a Galántai járásba, Vágkirályfára költözött. 1989-ig a Vágsellyei Duslo és Hydrostav vállalatokban működött orvosként. Az 1989-es hatalomváltás után politikai tevékenységet is folytatott, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik megalapítója (1989), majd parlamenti képviselője volt. 1989-ben Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki. 1998-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel méltányolták munkásságát. - Publikációs tevékenységét 1936-ban, az Új Életben kezdte, majd 1968 és 1970 között az Új Szó, a Hét és az Irodalmi Szemle hasábjain folytatta. 1945-1948-ban összegyűjtötte a magyarüldözések csehszlovákiai dokumentumait, melyeket a későbbi évtizedekben hasznosított. 1968-tól erőteljes tényfeltáró publicisztikában foglalkozik a magyar kisebbség helyzetével és a nemzetiségi kérdés problémáival. írásainak a tényszerűség és a tárgyilagosság, az elvi szilárdság és a következetes logika a legfőbb erénye. Politikai magatartása miatt üldözték, két ízben volt vizsgálati fogságban (1945. szept.-nov. és 1950. júl.-aug.). A dubčeki korszakban kifejtett leleplező publicisztikájáért adminisztratív módszerekkel korlátozták közírói működését, A hontalanság évei miatt működési helyéről is elűzték. A hontalanság éveinek (Bern, München 1979; Bp. 1989, 3. jav. kiad. ugyanott 1989) meghatározó helye van munkásságában. A szlovákiai magyar kisebbség jogfosztásának politikai hátterét, okait és összefüggéseit világította meg benne a korabeli sajtóközlemények alapján. A kötetet angolul (1982) és szlovákul (Roky bez domoviny, 1994) is kiadták. Előszót Illyés Gyula írt hozzá, aki közreműködött abban is, hogy a kézirat Nyugatra kerüljön. M: Tanulmány Zvara könyvéről, tan., Hét, 1968. ápr. 21.; A demagógia nem megoldás, publ., ÚSZ, 1968. máj. 9.; Becsületből elégtelen. Történelemszemlélet vagy történelemhamisítás, tan., ÚSZ, 1968. júl. 12.; Távol az igazmondástól, tan. VÚSZ, 1969. ápr. 27.; Öt év publicisztikája, vál. tan., Po. 1994; Eltévedtünk Európában?, tan., uo. 1994. F. Z. JANKÓ Zoltán (Baka, 1871. ? - Pozsony, 1941. ?): publicista, író, lapszerkesztő. Csallóközi parasztcsaládból származott, Po.-ban végzett jogot, s itt élt haláláig. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején Pozsony vármegye kormánybiztos főispánjává nevezték ki. A két vh. között a szabadkőműves Filantropia jótékonysági egyesület igazgatója volt. 1936ban átvette Dzurányi Lászlótól a kormánypárti Magyar Újság szerkesztését. Tágja volt a po.-i szabadkőműves-páholynak s az Uránia tud. egyesületnek. Ez utóbbi segítségével alapította meg 1927-ben Somorján a Csallóközi Múzeumot, melynek Khín Antal lett az igazgatója. A Csallóközzel kapcsolatos írásai és tanulmányai po.-i lapokban és folyóiratokban jelentek meg. Elbeszélései jórészt élményeit elevenítik fel mikszáthi humorral, anekdotázó módszerrel. A Toldy Kör kiadásában tervezett második elbeszéléskötete kéziratban maradt. Szerkesztője volt a Csallóközi Múzeum (1928) c. kiadványnak. M.: Távoli hangok elb., 1935; Mesél a szülőföldem, 1940. 175
