Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
J J. MOLNÁR Imre -> Molnár Imre JACOBS Ervin -> Zólyomi Antal JACZKÓ Olga, NL; N. Jaczkó, Nátolyáné (Tarna, 1895. jan. 20. - Nagykovácsi, 1970. nov. 4.): író. A polgári iskolát Ungvárott végezte, később egy zempléni szlovák faluban élt mint görög kat. papfeleség. 1945 után Gömöri Jenő Tamás író feleségeként a Bp. melletti Nagykovácsiban élt. - Verseit és elbeszéléseit a Tűz kezdte közölni, később pedig a PMH, a Magyar Minerva, a Magyar írás és az erdélyi Pásztortűz. A 20-as években lírai verseket is írt, de igazi sikert a szépprózájával ért el. Csendes mederben c. kötete rövid elbeszéléseket tartalmaz, amelyekben a lélekrajz, az érzelmek ábrázolása uralkodik. Az életképszerű elbeszélések a szegény emberek életét és a női lélek világát mutatják be. A két témakör szociális téren kapcsolódik egybe J. cselekményben szegény epikájában. Nagyobb terjedelmű szépprózai művei jórészt erotikus témájúak. A nőben mindenekelőtt a kacérkodó, csábító hajlamot látja, a férfiban pedig a könynyelmű, a nő érzelmi világát meg nem értő típust. Az erotika-szexualitás némely művében szinte öncélúvá válik (Tolvajok a szentélyben). A 20-as évek második felétől kezdve számos, részleteiben is jól kidolgozott elbeszélése jelenik meg (Juhászhistória, Káin, Virágzó cseresznyék, Krisztina uszálya). Sikerültek a társadalmon kívül álló embertípusokat bemutató novellái is. Epikája egészében egyenetlen színvonalú, de néhány szociális témájú, ill. a női lélek bonyolultságát ábrázoló elbeszélése kiemelkedik írásai közül. 1945 után nem publikált. M.: Csendes mederben, elb., Ungvár 1925; Virágzó cseresznyék, elb., Kassa 1928; Ispilángi rózsa, r., 1928; Tolvajok a szentélyben, r„ MM 1932; ítéletidő, r. (Gömöri Jenő Tamással), Bp. 1936. Ir.: Gömöri Jenő: Egy szlovenszkói új magyar írónő, Tűz 1922/1; Fábry Zoltán: Nőíró Szlovenszkón, K 1926/5. = Öí 2.; Egri Viktor: Virágzó cseresznyék. Képes Hét 1929/15; Vájlok Sándor: N. J. O., Új Élet 1935, 103-107.; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968. Cs. S. JAKAB István; Ráski István (Nagyráska, 1928. szept. 29.): nyelvész, egyetemi oktató. A középiskolát Sárospatakon végezte (1949), magyar szakos tanári képesítést a po.-i Pedagógiai Főiskolán szerzett (1958). 1970-ben kandidátusi, 1971-ben bölcsészdoktori címet kapott. A docensi fokozatot 1990-ben nyerte el. 1954-56-ban az ÚSZ nyelvi szerkesztőjeként dolgozott, 1956-tól Nagymegyeren tanított, majd az ottani Tizenegyéves Középiskola igazgatója volt 1957-6 l-ben. 1961-től nyugdíjazásáig (1994) a Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén tanított, 1990-ig adjunktusként, majd 1990-től docensként. 1992-93-ban megbízott tanszékvezetőként dolgozott. 1968-1970-ben a Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság tudományos titkára, 1990-től 1998ig a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának elnöke, húsz éven át a Szép magyar beszéd versenye országos döntőjének zsűrielnöke volt. Nyugdíjasként a komáromi Calvin J. Teológiai Akadémián tszv. docens, óraadó, és a komáromi Selye János Egyetem Ref. Teol. Karán óraadóként dolgozik. - Szakterülete a magyar leíró nyelvtan és a nyelvművelés. Kandidátusi értekezésében (A magyar igekötők állományi vizsgálata) az egyik legproblematikusabb magyar szófaji kategóriának, az igekötőnek tüzetes vizsgálatát végzi el, s A magyar nyelv értelmező szótára, a Magyar-angol szótár, valamint különböző műfajú terjedelmes szövegek elemzésével számos új ismeretet nyújt tárgyáról. Leíró nyelvtani dolgozatokat szakfolyóiratokban (Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr stb.) publikál. Nyelv173
