Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

HUBIK István HORVÁTH Zoltán (Nagykörös, 1866. máj. 10. - Rimaszombat, 1939. jan. 4.): író, földraj­zi szakíró. A bp.-i egyetemen szerzett föld­rajz-természetrajz szakos tanári diplomát. 1890-ben az esztergomi tanítóképzőben, majd a nagyszombati főgimnáziumban tanított, 1898-ban a rimaszombati protestáns főgimná­zium tanára lett. Már a múlt század végén munkatársa volt a Budapesti Naplónak, s más lapokban is jelentek meg geológiai és turiszti­kai cikkei. 1900-tól kezdve állandó munkatár­sa a Gömör-Kishont c. hetilapnak, majd 1919 után a Gömörnek. Szépirod. munkásságát színmüírással kezdte ( Ekvádor vértanúja, szm., Rimaszombat 1910), később tankönyve­ket is írt (A Föld alakulása és története, Rima­szombat 1921; Növényhatározó, uo. 1922). A két vh. között egyik vezetője volt városa kult. életének. Elbeszélő prózája és színmüvei népi­es-romantikus jellegűek. Alvó vulkánokon c. regénye az első vh. faluját és egy katonafele­ség viszontagságos sorsát ábrázolja. M: Falu szépe, szm., Rimaszombat 1921; Palóc tündér, szm., uo. 1923; A falu mentője, szm., uo. 1924; Alvó vulkánokon. r„ uo. 1938. Ir.: Egri Viktor: Társakkal és társtalanul, 1978. Cs. S. HOSSZÚ Ferenc (Kassa, 1923. szept. 17. ­Budapest, 1980. máj. 12.): író, műfordító. Kassán érettségizett (1942), majd a kolozsvári egyetemen tanult. Frontszolgálat és hadifog­ság után 1946-ban Bp.-re települt. Egyetemi tanulmányai után újságíróként, fordítóként dolgozott. 1952-től rajzoló-szerkesztő a Vá­rosépítési Tervező Vállalatnál. 1965-től a Mű­szaki Könyvkiadó felelős szerkesztője, 1968­tól a Delta c. lap munkatársa. 1978-tól az Interpress Magazin Alfa c. gyermeklapját szerkesztette. Az Európa Könyvkiadó külső munkatársa, a cseh és a szlovák müvek lekto­ra volt. Ifjúkori emlékeit idézi a Hegytetőn há­rom fenyő (1982) c. regénye. Többek között Karel Čapek, Jaroslav Hašek, Vladislav Vančura, Bohumil Hrabal, Jiří Mucha műveit fordította magyarra. M:. A másik írás, r., Bp. 1987. Ir.: Szekrényessy Júlia: Műfordítók műhelyében, Es 1974/39; Dobossy László: A közvetítő szolgála­ta - halálára, Népszab. 1980. máj. 16. HRITZ Júlia (Pozsony, 1946. nov. 4.): szer­kesztő. Pozsonyban érettségizett (1963), 1967-ben tanári oklevelet szerzett a nyitrai Pe­dagógiai Főiskola zene szakán. Öt évig tanított (Komáromban és Pozsonypüspökin). 1972-től a po.-i Népművelési Intézet nemzetiségi osztá­lyának magyar ének-zenei szakelőadója, fel­adatai közé tartozott a szlovákiai magyar énekkari mozgalom szakmai irányítása, mód­szertani szaktanácsadás, karvezetők központi szakmai továbbképzése, országos énekkari versenyek, fesztiválok - a Kodály Napok, a Csengő Énekszó - szervezése, énekkari gyűjte­mények, módszertani szakkönyvek kiadása, új magyar kórusművek pályázatának mghirdeté­se, kiadása, szemináriumok szervezése. A té­mával kapcsolatban publikált napi- és hetila­pokban (Új Szó, Hét, Nő, Szabad Földműves). A Szlovák Rádió magyar nyelvű adásának ze­nei szerkesztője (1985-1992), 1992-től más műsorokat is szerkesztett. Nyugdíjba vonulása után a Pátria Rádió külső munkatársa (2002). D. Z. E. HUBIK István (Garamkövesd, 1916. nov. 9. - Pozsony, 1994. júl. 7.): műfordító, szerkesz­tő. 1944-ben jogi doktorátust szerzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. 1944—1945­ben közigazgatási gyakornok, 1945-1947-ben alkalmi munkás, 1947-1949-ben a Magyar Meghatalmazotti Hivatal körzeti megbízottja, 1950-1954-ben tisztviselő volt. 1954-től a csehszlovákiai magyar könyvkiadásban dol­gozott: a Madách Könyv- és Lapkiadó elődei­nél szerkesztőként, majd 1969-1972-ben a Madách főszerkesztője, később főszerkesztő­helyettese. 1979 végén ment nyugdíjba. Fordí­tásaiért négyszer kapott Madách Imre-díjat (1973, 1978, 1988, 1990), háromszor részesült a Szlovák Irodalmi Alap Nívódíjában (1966, 1970, 1987), és 1991-ben megkapta a Madách Könyv- és Lapkiadó Nívódíját. Ford.: Bohumil Říha: Két tavasz, 1954; Martin Kukučín: Falusi regény, 1954; uő. Ház a hegyoldal­ban, 1956; uő: Életképek, 1957; uő: Ifjú évek, 1959; uő: Lassú víz, 1961; uő: Majd ha a bácsi meghal. 157

Next

/
Thumbnails
Contents