Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

HORVÁTH Ferenc zető. Iskoláit Bp.-en végezte. 1919-től 1926-ig Po.-ban, 1926-27-ben Ersekújvárott, 1927-től 1944-ig Ipolyságon tanított. 1944 dec.-ben Bp.-re költözött, a Verbőczy Gimnáziumban tanított, s a Csehszlovákiából elüldözött és ki­telepített magyarokat felkaroló szervezetek­ben tevékenykedett. - Ö szervezte meg az el­ső po.-i magyar cserkészcsapatokat: 1913-ban a főreál iskolán, 1921-ben a reálgimnázium­ban. 1925-ben nagy szerepe volt az érsekújvá­ri cserkészcsapat létrehozásában. Mindhárom szlovákiai működési helyén fellendítette az is­kolai sportot, kult. rendezvények keretében vagy önállóan számos színvonalas tornászbe­mutatót szervezett, s ezeken maga is többször fellépett. Po.-ban tornászként, majd edzőként is kiemelkedő eredményeket ért el, s az itteni tornászversenyeket a legjobb bp.-i és bécsi klubok számára is vonzókká tette. Az ipolysá­gi gimnáziumban megalapította a Szokolyi Alajos Sportegyesületet, s edzője volt az Ipolysági Futball Clubnak. Az egykori sarló­sok (Balogh Edgár, Dobossy László, Peéry Rezső) rajongással emlékeznek karizmatikus egyéniségére. Ugyanez mondható tornász ne­veltjeiről, köztük Moravek Istvánról. Nevelő­munkájában a nemzeti öntudat ébrentartására is gondot fordított, a soviniszta iskolai hatósá­gok ezért irredentának tartották: Po.-ból való elhelyezésének ez volt a fő oka. Ir.: Dobossy László: Rekviem az eltávozottért. = D. L.: Két haza között. Bp. 1981: Csáky Károly: Nyolc évtized sorsfordulók tükrében 1913-1993, Ipolyság 1993; Berta Sándor: Visszapillantás a sági gimnázi­umra, kézirat 1993; Turczel Lajos: Magyar sport­élet Csehszlovákiában 1918-1938, Po. 1993. T. L. HORNYÁNSZKY István (Pozsony, 1905. márc. 4. - Lund [Svédország], 1974. jún. 21.): építész, a népi építészet kutatója, Hornyánszky Aladár ev. teológiai professzor fia. Egyetemis­taként a Sarló vezetőségi tagja, építészeti szakcsoportjának vezetője volt. A sarlós szoci­ográfiai vándorlások idején összeállította a Magyar szocialista építészek faluépítészeti kérdőívéi, s ennek alapján tanulmányozta szakcsoportjával a csallóközi népi építészetet. Feldolgozott rajzos anyaguk szerepelt a Sarló 193l-es kongresszusa alkalmából rendezett színvonalas néprajzi kiállításon, melyet H. szervezett s nyitott meg a szociofotós kiállítás­sal együtt. 1939 tavaszán elhagyta Szlovákiát, s néhány év alatt a svédországi építészet neves alkotója lett. Ir.: A Sarló jegyében - A Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga, 1932; Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek, 1982. ^ ^ HORVÁTH Cézár Pál (Módos, 1872. szept. 25. - Balatonfüred, 1940. márc. 26.): bencés szerzetes, tankönyvíró. A középiskolát Komá­romban és Győrött, teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte, földrajz és természet­rajz szakos tanári képesítést Bp.-en szerzett 1897-ben. Győri, pápai és soproni működés u­tán 1910-ben került a komáromi gimnáziumba. -1918 előtt Maros Arnold társszerzővel több állat- és növénytani tankönyvet írt, s ezt a tevé­kenységet csehszlovákiai működése idején is folytatta. A földrajzot, a növény- és állattant főleg az ő könyveiből tanulták a magyar gim­náziumok diákjai. Sok tud. ismeretterjesztő, természetvédő cikket és tanulmányt írt külön­böző lapokba. A komáromi kult. életben is sze­repet vállalt: a Jókai Egyesületnek egy ideig igazgatója, a Dalárdának és a Madárvédő Egyesületnek pedig választmányi tagja volt. T. L. HORVÁTH Ferenc (Érsekújvár, 1907. márc. 12. - Budapest, 1990. nov. 5.): publicista, szo­ciológus. A gimnáziumot szülővárosában, böl­csészettudományi tanulmányait Prágában vé­gezte. Alapító és vezetőségi tagja volt a Sarló­nak, 1931 és 1932 között a prágai csoportot vezette. A kötelező katonai szolgálat teljesíté­se után szülei parasztgazdaságában dolgozott. 1947-től Bp.-en élt, 1954-től nyugdíjazásáig az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda szakfordítója és lektora volt. - Az ilj. mozga­lom problémái és az értelmiség helyzete mel­lett főleg a magyar és kelet-közép-európai pa­rasztság sorsának alakulását vizsgálta, ilyen tárgyú szociológiai írásai a sarlós ifjúság leg­jobb teljesítményei közé tartoznak (A menekü­lő paraszt, ÚSZ 1929/3; A Sarló etnográfiai vándorlásai a gömöri területeken, MiL 1930/7; A kelet-európai parasztság az imperializmus 155

Next

/
Thumbnails
Contents