Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

GRENDEL Lajos pedig olyan áttörést jelentett a mo.-i irod. élet­ben, amilyenre szlovákiai magyar szerző ese­tében még nem volt példa. A fiatal íróegy csa­pásra az egyetemes magyar irodalom élvona­lába kerül, írásművészetét a bp.-i kritika a Mészöly Miklós és Esterházy Péter nevével jelzett prózafordulat összefüggésrendjében kezdi értelmezni. A később „trilógiaként" em­legetett (és egy kötetben megjelentetett) há­rom könyvnek a szlovákiai magyar irodalom­ban rendkívüli s a magyar irodalom egyetemé­ben is vitathatatlan jelentőségét abban kell lát­nunk, hogy szerzőjének (a szlovákiai magyar térség hetvenéves irod. nagyotakarásai után) sikerült egy radikálisan új elbeszélő módot és olyan epikai hőst teremtenie, aki nemcsak egy szűk közösség, hanem az egyetemes emberi létezés képviselője is. Az Éleslövészet narrá­tora, a Galeri EL-je s az Áttételek kiadószer­kesztője a kor (a század 60-as, 70-es és 80-as é­vei) reprezentatív tudása és történelmi emléke­zete birtokában igyekszik a kor nagy kihívása­it, kérdéseit egyfajta rendbe állítani magában. A trilógia három kötetében a szabadság (mint minden morális döntés alapja) és a szeretet az a két erkölcsi érték, amely az elbeszélő részé­ről végig és egyértelműen pozitív tartalmat vagy minősítést nyer, egyébként az elbeszélő maga­tartását is, s elbeszélésének (a műformálásnak) a módját is egyfajta etika i-filozófiai relativiz­mus határozza meg. Ez a relativizmus az 1989­ben megjelent Szakítások c. regénnyel kez­dődően erejét veszti, a szerző egy rövid „rea­lista" közjáték (Szakítások) s néhány szatirikus parabola (Thészeusz és a fekete özvegy, Einstein harangjai) után ma mintha Mikszáth i­ronikus anekdotizmusát, söt Swift intellektuá­lis-vitriolos iróniáját akarná feltámasztani. Újabb regényeit olvasva nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy ezek több jelentéssíkú szatí­rák, leginkább talán magatartás- és stílusparó­diák. Például a Nálunk, New Hontban c. regény olvasható akár a „posztmodern regény" paródi­ájaként is. Ez az újfajta nyelvalakítás jellemzi a noveláit is G.-nek, ahol legtöbbször a beszéd­mód „realizmusának" és a témák, a történetek irrealizmusának az összeszikráztatása adja az elbeszélés szellemi izgalmát. - G. a mai ma­gyar próza vitathatatlan tekintélye és mércéje. Sok müvét idegen nyelvekre is lefordították (Éleslövészet, szlovák - 1985, francia - 1986, angol - 1999; Einstein harangjai, német - 1993, fr. - 1997, szL- 1998, olasz-2004; És eljön az ő országa, fr. - 1999; Bőröndök tartalma, szl­1989; Nálunk, New Hontban, szl. - 2002.) M.: Hűtlenek, elb., Po.-Bp. 1979; Éleslövészet, r., Po. 1981; Galeri, r„ Po.-Bp. 1982; Áttételek, r„ Po.­Bp. 1985; Bőröndök tartalma, elb., Po.-Bp. 1987; Szakítások, r., Po.-Bp. 1989; Thészeusz és a fekete özvegy, r„ Po. 1991; Elszigeteltség vagy egyetemes­ség, tan., Bp. 1991; Einstein harangjai, r., Po. 1992; Rosszkedvem naplója, publ., Tatabánya 1992; Az o­nirizmus tréfái, elb.. Bp. 1993; És eljön az ő orszá­ga, r., Po. 1996; Tömegsír, r., Po. 1999; Nálunk, New Hontban, r„ Po. 2001; A tények mágiája, tan., Po. 2002; A szabadság szomorúsága, válog. és új elb., Po. 2002. Ir.: Berkes Tamás: Az elbeszélő gesztusa, Életünk 1980; Szegedy-Maszák Mihály: Tanulságától meg­fosztott történelem, MozgóVilág 1981; Görömbei András: G. L.: Éleslövészet, Forrás 1982; Szegedy­Maszák Mihály: Egy kisebbség fájdalmas önvizs­gálata, Mozgó Világ 1983; Szörényi László: G. L.: Galeri, Kortárs 1983; Koncsol László: Kisvárosi emberek. Jelenkor 1983; Szávai János: A város és az idő, Új írás 1983; Domokos Mátyás: G. L.: Át­tételek, Kortárs 1986; Angyalosi Gergely: Egy esz­ményi állampolgár könyörtelen részvéte, Kritika 1987/4; Elek Tibor: Szabadságszerelem, Orpheus 1990/3; Tőzsér Árpád: Jelentések egy (létre) nyitott műhöz. Tiszatáj 1991/5; Angyalosi Gergely: Mítoszok keresztútján, Magyar Napló 1991. nov. 15.; Körösi Zoltán: Mi az, hogy regény?, Jelenkor 1992/2; Radnóti Sándor: Példabeszéd a tehetség önismeretéről, Holmi 1992/1; Szirák Péter: Ariadné fonala elszakadt, Alföld 1992/5; Thomka Beáta: Regények párbeszéde. In: Áttetsző könyvtár, Pécs 1993; Szirák Péter: G. L., Kalligram 1995; H. Nagy Péter: Wagner evangéliuma. Élet és Irodalom, 1996. dec. 6; Balassa Péter: És eljön az ő országa. Kritika, 1997. február; Pályi András: Korunk hőse: az ügynök, Kalligram, 1998 április; Pályi András: Nagy, penetráns szélcsend, Élet és Irodalom, 1999. június 4; Németh Zoltán: És eljön a tömegsírok or­szága, Irodalmi Szemle, 1999. nov.-dec.; Bemard Humpel: Nálunk, New Hontban, Alföld, 2001/12; Thomka Beáta: Elődök, kortársak, Mészöly, Élet és Irodalom. 2002 jún. 7; Gróh Gáspár: Az első re­gény a rendszerváltásról, Bárka. 2002/1; Sturm László:„létélményt mutat fel". Bárka, 2003/4; Olasz Sándor: A posztmodernen innen és túl. In: Mai magyar regények. Bp. 2003. 135

Next

/
Thumbnails
Contents