Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - IV. Apácai Cseri János

mindjárt kezdetben kérdést tenni, amelyeknek állapota szerint hozott magának Ítéletet magáról a helyről. E három P pedig volt: praetor, pastor és praeceptor." Erdélyben ebből a hármas szempontból szomorú tapasztalatokat tett Apácai, mert ott a praetor, a tisztviselő és a pastor, a lelki pásztor mindkét oldalát kitették a dolognak, míg „az iskolát nem tartják szükségesnek, legfeljebb arra, hogy vendégszeretőleg befogadjon némely a karban és temetéseknél éneklőket, inkább énekeseket és zenészeket, mint valójában is, nemcsak név szerint tanulókat, kiknek élére, mint szükséges őr állíttatik egy iskolamester (praeceptor), aki nélkül az iskolákat disznóólaknak, az iskolatanítókat kondásoknak lehetne tartani." Bizony nyomorúságos állapot ez a praeceptorok szempontjából. Apácai lelkét nem is hagyta közönyösen. Az iskolák szükségéről beszélvén mondja: „De lelkemet igen nagy fájdalom tölti el, ha meggondolom, hogy nálunk a vargák, csizmadiák, szabók, rézművesek, szűcsök, mészárosok, bodnárok, kovácsok és kézművesek többi céhei a tanulók és tanítók társaságát — óh, szégyen — sokkal felülmúlják. Mert ezeknek megvannak szabadalmazott céheik, hogy a kiérdemelt címet és mesterséget a méltóknak adhassák. Mi egyedül iskolások vagyunk kénytelenek a nagyságos és doktori rangért idegen akadémiákhoz folyamodni." Ezek az iskolai állapotok aztán az egész közéletben éreztették hatásukat. Mint valami menetekelt kiáltja felénk, korának beteg közviszonyait ábrázoló keserű szavait, kiáltotta oda kortársainak is: „Ha a bölcseség a tudományok anyja, nálunk nincsenek tudományok; ha a bölcseség neveli az embereket az istenek tiszteletére, igazságosságra, mértékletességre és bátorságra, nem csoda, ha Magyar- és Erdélyország istentagadással, igazságtalansággal, mértéktelenséggel és állhatatlansággal van tele. Nem lehet azon sem csodálkozni, hogy sokkal több más, sokkal súlyosabb és jó erkölcsökkel mindig ellenkező vétkekről, melyek közül némelyek még csak a Garamanthák, Szkiithák vagy amerikaiak között ismeretesek, közöttünk napról-napra lehet hallani. Mert szeretném tudni, honnét van a mi gazdáink között annyi gonosz család, oly sok rossz családatya és anya, rakoncátlan fiú, fortélyos verekedő, kegyetlen úr, csalárd és hűtelen szolga és az egyházban a kereszténység alapelveit nem ismerő papok bábalakjai, potrohos gyomrai, simoniakusok, farkasok, béren cek! Az iskolában annyi a kósza árnyék, a valódi tanulók üres álcái, kitanult rókák és a politikában annyi megvásárolható bírák, Bileam követő ügyvédek, igazságtalan perek, erőszakoskodások, zaklatások és zsarolások, a nép között annyi panasz, siránkozás, sóhajtás és nyögés; mindenfelé annyi feldúlt ház, birtok és falu; rongyos város, piszkos ucca, ronda közút és hogy egy szóval mondjam meg, amit mondani akarok: annyi roszszúl kormányzott közügy." Félrevert harangok szavához hasonló a szava. Ki jön a segítségére? Várhat-e segítséget az egyházi férfiaktól, a kurátoroktól? Hiú reménység volna! Nagy panasza van az egyházi férfiak többségére, akik lenézik azokat, akik olyas valamit tanultak, ami túlhaladja azt, amire ők mentek, tekintve, hogy ők maguk nem tanulták meg azt sem, amit az iskolában meg kellett volna tanulniok. Lebeszélik ezek az egyházi férfiak az ifjúságot a filozófia vagy filológia tanulásától azzal, hogy kenyeret úgvis csak a papi szószék adhat. Ezek a kurátorok aztán érzéketlenek az iskoláknak minden ügyével szemben. Hiába kérjük őket, hogy az iskola külső vagy belső javításához hozzájáruljanak, mindent úgy tartanak jónak, ahogy van és semmiféle újításinak nem hívei. Sőt még rosszabbra is képesek! ,,Az iskolamesterek előttük a legnagyobb megvetésben és lenézésben részesülnek, hiszen a kézrátétel után úgy felfuvalkodnak, tudományuk és szentségük véleményében, hogy a tudós tanítókat, második szüleiket megvetik és az isteni és emberi törvények ellenére magukat eleikbe helyezik." Apácai felhozza példának a pataki iskola tudós meste52