Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - I. Zaratusztra

hasonlás perce után is adni, még pedig immár tudatosan. Boldog az ember, ki arra teremtetett, hogy mindig csak magát adja, mert hiszen annak gazdag­sága föl nem mérhető. Játszik a föld porával és szórja kincseit, szórja ara­nyait, hogy aki rászorúl, az vehessen magának belőle. Az áldozatos életnek üdve örök, mirajtunk is beteljesedik a földnek végzete, akit nagy kétségeiben átfogott az Isten szelleme és megremegtetett mélységeiben úgy, hogy felsírt a megismerés nagy pillanatában: Meg akarnók magunkat tagadni a sok, sok gyenge embertől, mikor minden­nek titka, hogy magunkat Istenben megadjuk? Maga-megadás? Emelt szóval, tisz­táit lélekkel kiáltjuk a földanyával együtt: Uram, teremtőm! — Virulni akarok! Igen, virulni, kacagó örömmel adni, gyümölcsöt hozni, hogy a szegények, az ügyefogyot­tak meggazdagodjanak általunk, hogy részük legyen legalább egy percben, mikor az Isten lehajol hozzájuk. Az imígyen élő embernek elég ez egy életre. Vagy kell még valamivel ke­csegtetni, hogy kövesse Zaratusztra tanítását? Abban a korban és a tömeg részére valami kézzel foghatót is kellett ígérnie a prófétának, mert az elvont dolgok soha­sem elégítik ki őket. Zaratusztra is mennyországot igért híveinek. Érzékelhetővé és felfoghatóvá akarja tenni a túlvilági boldogságot, mikor a lélek útját a halál után megjövendöli: Halálunk után a negyedik hajnalon jut el lelkünk a lelkek országának híd­jára. Itt jó tetteink egy 15 éves hajadonnak képében lépnek elénk. Káprázatos az ifjúsága, karcsú az alakja, telt a keble, fehér a karja és nemes az arca. Bevezet min­ket a dicsőítő énekek birodalmába. Az istentelennek, a hazugnak élete rusnya útszéli asszonyi állatként jelenik meg és bevezeti a hazugság hónába. Még talán nekünk is kecsegtető ez az igéret, mennyivel vonzóbb lehetett az egyszerű iráni harcosra, a még egyszerűbb földmívelőre, aki mikor kunyhójából illetőleg sátrából kilépett a tisztaságos hajnalnak képében lelke üdvösséges biztosí­tékát látta. Zaratusztra ím nem marad adósunk, ő, ki a Napnak áldását és Földnek viru­lását elénk tárta. De, aki új embert kívánt teremteni, annak fel kellett figyelnie a társadalom rendjére is. A próféta a reformátor szellemét is magában hordja. Igen, Zaratusztra földreformer képében is elénk áll. 6. A reformátor. Harsonaként riad a szava, mely eddig lágyan zengett, mikor Istenével szólt. Ránk riad a kiáltása: Óh, a gyenge ember a földön, bizony, hogy nagy-nagy szükségük van reám és én meg akartam tagadni magamat tőlük! Szabadítsátok fel a földet, őrjöngök áldozata most. Sámánok és nemesek szabják szűkre az életet. Ám mi az életünkkel győzni fogunk, Mert a miénk több, mint eszem-iszom vígság, Miénk az igazság megtestesülése, Mely eget, földet betölt. 17

Next

/
Thumbnails
Contents