Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

2. A magyarság Csehszlovákiában - I. A csehszlovákiai magyar kultúrélet 15 éve

Az 1929-ben Szlovenszkón és Ruszinszkón rendezett könyvhét elért ugyan némi erkölcsi sikert, de anyagi sikere nem volt. Győry Dezső keserűen fel is kiáltott és az eredménytelenséget a politika rovására írta, mert finom bojkottot szervezett a könyvek ellen. A pozsonyi Magyar Minerva a városi polgári igényeket elégíti ki. Az Üt nevű kommunista folyóirat figyelmet érdemel, mert szerkesztője, Fábry Zoltán elismert esztéta és ideig-óráig a magyar ifjúság egy részére is hatással volt, de a magyar kisebbség problémáját aligha fogja a megoldáshoz közelebb hozni. Utolsó reménységnek maradt a Masaryk elnökünk által alapított Társaság. Tőle várják az objektív kritikai szellem megteremtését, a dilletantizmus leküzdését, kiküszöbölését. Az irodalom barátainak érdeklődését kell felkeltenie és kell, hogy az európai beállítottságú magyar szellemiségnek bölcsője legyen, azé a szellemiségé, ^amelyet peremhelyzetünk szab meg. Paál Ferenc a Masaryk Társaságnak feladatát abban látja, hogy az anyagi támogatáson kívül erkölcsi segítséget is nyújtson, hogy az írók a politikai befolyástól menten, tisztán eszmék szolgálatában állhassanak. Anyagi függetlenség nélkül nincsen kritika és kritika nélkül nincsen irodalom. Egry Viktor megállapította, hogy a magyar szellemi életnek köztársaságunkban nincsenek biztos anyagi alapon nyugvó intézményei és így a Masaryk Társaságnak az volna a feladata, hogv a szellemnek fejlődését lehetővé tegye, fejlődési lehetőségeit kikutassa és irányát megszabja. A dilletantizmustól óv, mely a különböző társaskörökben eddig burjánzott. A Masaryk Társaság csak 1933 elejétől kísérelhette meg programjának kiszabását és sok szép terv mellett annyit megtett, hogy irodalmi osztálya eddig lehetővé tette, hogy a Magyar Írásnak nyújtott segítségével az irók tiszteletdíját valamiképpen biztosította, több írónak anyagi segítséget nyújtott részben, hogy a nyomasztó gondoktól megszabadítsa őket, részben hogy egy-egy alkotásuk megjelenését lehetővé tegye. A sokat igérő Magyar írá.s ma szintén végnapjait éli, teljesen provinciális környezetbe menekült és elvesztette írógárdájának javát. Kísérelte, hogy az írókat világszemléletüktől függetlenül, tisztán irodalmi értékük alapján csoportosítsa és részükre munkaalkalmat és érvényesülési teret biztosítson, csődöt mondott. A losonci Figyelő 10 számot ért meg. Az irodalmi életnek kérdése köztársaságunk 15. évében sincs közelebb a megoldáshoz, mint volt 1919-ben. Mit várhatunk a képzőművészettől? Ha az irodalom önerejére támaszkodva kűzködött a 15 év alatt, akkor a képzőművészetre ez még inkább áll. Magánügv maradt jórészben, közüggyé alig lett A besztercebányai Flache Gyula festőművész próbálkozott 1921-ben, hogy a képzőművészek társaságát létrehozza (Jednota Výtvarných Umelcov Slovenska) 1923-ban Prágában, 1925-ben Pozsonyban rendezett kiállításokat is, ezeknek megvolt mind az erkölcsi, mind az anyagi sikerük, egy év múlva mégis felbomlott ez a szervezet. A Riegele Alajos vezetése alatt működő Művészeti Társaság (Kunstverein) Pozsonyban fáradozik azon, hogy a művészek érdekeit szolgálja és a képzőművészetet kiemelje koloniális helyzetéből, tehát úgy Budapesttől, mint Prágától függetlenítse. 83